Nos eljött a nagy nap, a költözésem napja. Mivel 18 órára jelölte meg Gabriel bácsi az időpontot, így 17 óráig dolgoztam. Estére az idő teljesen elromlott szakadt az eső és fújt a szél, igazi ősz volt. Mivel a főnököm kórházba került, így egyedül kellett költözködnöm, mert minden emberre szükség volt a hotelben. Fél hatra értem le a faluba, gyorsan felrohantam a lakásomba, leellenőriztem, hogy mindent összeszedtem-e és megnéztem a telefonom. Ekkor láttam, hogy az új tulaj vagy 5-ször hívott és egy sms-t is küldött.Lesápadtam. Lehet, hogy ugrott a költözés? De szerencsére nem, csak azért keresett, mert 12-re készen volt a szobám és akár már akkor költözhetek. Gyorsan felhívtam őt, hogy bocsi de dolgoztam és nem volt nálam a mobil, persze ilyenkor, amikor izgatott vagyok mindig hibázok a németben és általában a nyelvtani dolgok okoznak gondot, de szerencsére megértett, miközben a röhögéstől néha elcsuklott a hangja. Elmondta, hogy egy másik szobát ad a tetőtérben, a kulcsot a postaládában találom meg. Ja, és van egy kis konyha is ott. Majd miután kiosztotta nekem az itinert, közölte ha valahol elakadok hívjam fel nyugodtan és letette. Fogtam az első nagy bőröndömet és neki vágtam a kb. 8 perces útnak. Mire a hotelhez értem rongyá áztam. Megtaláltam a falba süllyesztett postaládát, de nem tudtam kinyitni, így kénytelen voltam ismét hívni. Udvarias volt, de érződött a hangján, hogy ő minden infót átadott, a többit oldjam már meg. Szóval kiderült, hogy a postaláda nem buktatható, hanem oldalt nyitható. És ott volt egy boríték...ami nem az én nevemre szólt, mert én alap hangon sem Andrea vagyok, de az általa elmondott szobaszámok stimmeltek, mert két számot mondott, ami szintén megakasztott, de már hagytam. Mivel az eső kegyetlenül zuhogott, így nem hívtam fel újra, hogy itt valami nem stimmel, hanem bementem és felmentem a tetőtérbe. Elgurultam a kis olvasó sarok mellett és nesztelenül a folyosó végén lévő ajtóhoz mentem. Két szoba szám volt rajta, kinyitottam és beléptem.
Hát Gabriel bácsi alaposan megüberraschungolt. Egy lakásban találtam magamat annak is a kis folyosóján amiből egy konyha, egy külön WC és egy szoba nyílt.Az egész mindenségből áradt a nyugalom és báj. Először moccanni sem mertem, nehéz volt elhinnem, -mint egy kisgyerek karácsonykor amikor a régóta áhított ajándékát megkapja. Olyan volt mint egy álom. Gyorsan felhívtam anyámat, hogy itt valami nagyon nem stimmel, mert egy gyönyörű apartmant kaptam tőle.Ő megnyugtatott, hogy ne is törődjek vele, költözzek be és aludjam ki magam. Megfogadtam a tanácsát.
A szoba kialakítása egy egykori nagy álmomat váltotta valóra. Mindig is az volt a tervem, ha egyszer lesz saját lakásom abban a fürdő és háló egyben legyen. Mondjuk itt zuhany van, de akkor is jó, hogy csak kilépek és átsétálok az ágyamba. A konyha teljesen felszerelt, az étkező 6 személyes. Minden új és nagyon tiszta, rendezett. Szóval teljes volt a döbbenetem. Gyorsan visszarohantam a másik bőröndömért és nagy örömmel csaptam be magam mögött az előző lakhelyem ajtaját, remélve, hogy szlovákina kiesik az ágyából.
Másnap frissen üdén ébredtem, a házban teljes volt a csend. Amikor az ember hónapokon keresztül örökös "harci" készenlétben él, akkor elsőre ez a nyugalom igen csak szokatlan. Vársz egy ajtócsapódást, dörömbölést, tévé üvöltetést és a dohány füstjének szagát. Aztán csak az úton elhaladó autók zaja szűrődik be és a lakást belengi az új épületek illata. Reggeli közben az első dolgom volt, hogy megnéztem a hotel honlapját. Ezt az apartmant már láttam rajta és elsőre ezt szerettem volna lefoglalni, de akkor közölte velem a tulaj, hogy ez jelenleg lakott. Aztán láttam az egyik ingatlanhirdető cégnél, hogy kiadóként van meghirdetve, de akkor már megkötöttük a szerződésemet szobára. A havi költsége 1270 frank. A szerződésemben viszont 930 frankban állapodtunk meg. Mivel pont elseje volt,a befizetés napja, így egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy most akkor mennyit is kell befizetnem. Írtam egy sms-t a fickónak, hogy most akkor mi van.Gabriel bácsi egyik übercuki tulajdonsága, hogy ha számára valamire nem lényeges válaszolnia vagy neki egyértelmű valami, akkor cseszik nyekkenni, amivel a sírba tesz. Mivel 10-ig nem válaszolt, fogtam és befizettem azt az összeget ami a szerződésben szerepelt. Aznap végre élvezhettem a nyugis élet minden percét és a konyha adta luxust. Összedobtam magamnak egy fincsi kis ebédet, majd utána úgy döntöttem, hogy átugrom a szomszédos Churba egyet sétálni. Lelkesen trappoltam le a lépcsőn és éppen kinyitottam a bejárati ajtót, amikor megláttam a fickó fekete hullaszállítóját, a szemem sarkából pedig azt, amint elhalad a hátam mögött - nesztelenül-felfelé. Kicsit olyan volt mint egy kísértet.:)
Vajon miért a Légió című film ezen képét választottam ide? Nos a szárnyas lény Gabriel arkangyal. Sokat agyaltam azon, hogy milyen nevet adjak neki a blogomban amivel kifejezem, hogy szerintem valami "hibádzik" vele, de baromi jó dolgot tett velem, ami lehet tudatos is, de véletlen is a részéről. Az angyalokról mindenkinek a jóság jut az eszébe, pedig a filmben Gabriel pont Michael angyalt akarja likvidálni. A képen pedig éppen egy földi halandót. Ez pedig annyira passzolt a tulajomra, hogy ez lett a blogbeli neve. Nyugi! Fizikálisan senkit nem akar az én Gabriel bácsim likvidálni! Csak engem agyal ki néha!
Az első gondolatom az volt, hogy lecsekkolja mit műveltem a lakásával, még gondoltam arra is, hogy visszamegyek, de aztán úgy döntöttem, hogy mégse. Ha baja van, majd szól. Másnap találkoztam a szobalánnyal, egy jó fej középkorú bosnyák hölggyel aki kapásból le Andreázot, mire felvilágosítottam, hogy nem így hívnak. Szegény sűrű bocsánat kérések közepette elnézést kért tőlem és megmutatta a telefonját amiben Gabriel bácsi rövid és tömör sms-e állt: Andrea. Mondtam a hölgynek, hogy valószínűleg a főnöke szét van esve, mire közölte, hogy jó fej, meg rendes. Ja! Csak mondjuk beillik egy svájci keresztapának, a stílusa meg egy elszállt agyú pasinak. Kérdeztem tőle, nem-e tudja volt e tegnap a lakásomban, mire készségesen elmondta, hogy igen, de csak az előszobába ment be, majd nem szólt semmit csak bólintott és kijött. A szitu az, hogy a szerződésben benne is van, hogy Őszentsége akkor megy be a szobákba kontrollálni amikor kedve tartja. Elárulnám, hogy stokira állítva rendezkedtem be és olyan rendet hagytam fent amilyet csak lehet, mondjuk amúgy sem vagyok kupis, de most baromira ügyeltem, még arra is, hogy a tolat hogyan hagyom az asztalon.
Most már igazán érdekelni kezdett, hogy ki is valójában, mert az első benyomásom nem volt valami pozitív róla, de a cselekedetei velem szemben meg nagyvonalúak voltak. Ehez meg nem vagyok hozzá szokva és nem is nagyon tudtam már őt hova rakni. Még viccesen meg is jegyeztem a kolléganőmnek küldött e-mailben, hogy nem tudom ezért a lakásért mikor kell majd nála "térdelnem".
Ki is ez a fickó? A jó fej Gabriel bácsi vagy a számító, rideg üzletember aki valójában maffiózó és majd a végén nyújtja be a számlát, vagy valamilyen szolgáltatás nem jár nekem? Én arra gondoltam, hogy az adataimban a foglalkozásom is benne volt, így nem fognak takarítani nálam, azt majd önállóan kell csinálnom, de ez lenne a legkevesebb. Egy doboz bonbon társaságában lehuppantam a gépem elé és bele vetettem magam a kutatásba. Hát az volt még egy nagy überraschung!
Engem igazándiból a szakmai élete érdekelt a legjobban. Szerencsére a CV-je nyilvános volt, így bepillantást nyerhettem a munkásságába. Elektronikai Fősulit végzet, informatikusnak tanult, majd két évet manager szakra járt. Ezt követően különböző projekteknek volt a vezetője a világ minden táján Amerikától Ázsiáig, rengeteg európai országban is, így nálunk Magyarországon is. Az egyik nagy nevű svájci cég tablóján- ahol hosszú évekig dolgozott mint vezető- kicsit furcsán mutatott a sok idős úr között. Emelet 6 nyelven beszél, köztük magyarul is. Hobbinak a belső építészetet, és a régi autók gyűjtését jelölte meg.-Nem rossz!-gondoltam magamba, miközben már egy fél doboz bonbont begyűrtem az izgi szakmai önéletrajz olvasása közben aminek még nem volt vége. Aha! Most már értem ezt a nagyképűséget. Mondjuk van mire elszállnia agyilag, azt el kellett ismernem. Világ életében ő volt a fej, aki osztotta az észt. Tipikus főnök aki elmond valamit, azt vagy megérted vagy nem,de ne csesztesd őt tovább, old meg! -Nekem van jobb dolgom is mint a te nyekergésedet hallgatni, hisz ÉN egy elfoglalt üzletember vagyok és örülj annak, hogy a szolgáltatásomat igénybe veheted.
Ennyivel már beljebb voltam a megfejtésében. Most már csak az érdekelt, hogy hogyan került erre a helyre. Egy több évtizedes vezetői múlt után nem lehet nagy meló lakásokat mutogatni, majd azokat kiadni. Hát Gabriel bácsi több az enyémhez hasonló hotel tulajdonosa a régióban. A hotelek arculata azonos, a célközönsége pedig inkább az üzletemberek. Hú! A végén még örülnöm, kell, hogy a szárnyai alá vett, megmutatta nekem a házat és szerződést kötött velem. Emelet informatikai cége és mérnöki irodája is van. Kiderült, hogy a faluban és a régióban jelenleg több építkezést is az ő cége kivitelez.
Mivel anyám megint aggódott, hogy biztos jó helyen vagyok-e, így fogtam és letöltöttem egy képet a fickóról és elküldtem neki, az általam talált infókkal együtt. Mire vissza írt, hogy ez egy nagyon jóképű pasi és milyen intelligens? Ja, natürlich Mutti! Kommunikálnál te vele és látnád élőben! De ráhagytam. Az anyukák már csak ilyenek.:)
" Nekem biztosíték kell, nem ígéret!"
Történt egy derűs melós napom után, hogy haza térve nem volt áram a lakásomban. Első gondolatom az volt, hogy Gabriel bácsi most kezdte el a különbözet törlesztését nálam. Aztán eszembe jutott, hogy reggel laptopoztam és amikor kihúztam a konnektorból a hosszabbítót az szikrázott egyet, csak utána én nem használtam világítást, így nem tűnt fel, hogy lecsaptam a biztosítékot. Az első dolgom volt a biztosíték szekrény keresése. Lakás révén először itt kezdtem el keresni. Van két ajtó a két tetőtérbe ott is körbenéztem, effektíve pókhálótlanítottam a padlást. Mivel nem találtam sehol, így kimentem a folyosóra. Ott találtam egy-két burkolt vagy falba süllyesztett valamiket, amikről azt gondoltam valamelyik az elektromos szekrény. Miután leszedtem őket, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy egyik sem volt az. A tetőtéri folyosó így romokban hevert, a védő burkolatok a földön szanaszét. Többek között megtaláltam az internet csatlakozás dobozát, több kábelt, felfedeztem egy "privat" feliratú helyiséget ami a szobalány raktár volt, voltam az alaksorban, benyitottam minden szekrénybe a folyosón hátha rátalálok az elektromos dobozra. Hát nem sikerült. Ráadásul abban az időben senki nem jött haza akitől megkérdezhettem volna. A fickót nagyon nem akartam felhívni, mert biztos megölt volna, hogy zavarom,de sajna egy óra kétségbeesett keresgélés, és egy romos folyosó látványa arra bátorított, hogy tegyem meg még is ezt a lépést. Nos hiába hívtam nem vette fel, így írtam neki sms-t, mire rögtön hívott. Közölte, hogy akkor most elmagyarázná hol is a szekrény. Az jó! Én sík ideg állapotban, a háza ill. a tetőtere romokban és ő most elmagyarázza nekem. Fasza! Szerencsére svájci dialektben kezdett el dumálni amit rohadtul de nem értettem meg, szóval egyszerűen leültem és elnémultam, fejemet a tenyerembe temettem, mire baró határozottan megkérdezte, hogy Meine Frau! Was machen Sie jetzt? Mire én kértem, hogy beszéljen velem németül ha lehet. Erre közölte, hogy akkor elmagyarázza még egyszer, de a hangjában érződött a türelmetlenség. Menjen ki a lakásból! Kimentem. Menjen végig a folyosón! Végig mentem. Oké, és most? Látja a szekrényt a falban?- kérdezi. Én megfordultam, de nem láttam semmit, így azt hittem talán a szobalány szobában lehet, így ott kezdtem el keresgélni. Meine Frau! Nyomja fel a kapcsolót! Hogy a francba, amikor még a q..va dobozodat sem találtam meg! Mire tök nyugis hangon megszólalt. Meine Frau! Maga nem ért meg engem! Hagyja, oda megyek!- Na azt ne! Mondani akartam neki, hogy ne, mert nem akarom zavarni, de letette. Úristen! Mi lesz most! Biztos kinyír engem ha meglátja, hogy mit csináltam a borításokkal. Kínomban kétségbeesett rohangászásban kezdtem. Az életemet egy középkorú, amolyan művész beállítottságú úr mentette meg. Éppen az első emeletre jött fel és a szobájába készült bemenni amikor kétségbeesetten odarohantam hozzá és kérdeztem tőle nem-e tudja, hogy hol van az elektromos szekrény. Mire kedvesen és segítőkészen feljött a tetőtérbe, a lépcsővel szembeni falhoz lépett és megnyomott egy gombot, majd Szezám tárulj!- és ott volt a szekrény a falba süllyesztve, ahol a 3. biztosíték bizony lent volt. Az úriember készségesen felkattintotta, miközben megjegyezte, hogy biztos az öreg hajszárítóm okozta a gondot, mire mosolyogva közöltem, hogy így is mondhatjuk. Megköszöntem neki a segítséget és ő elindult lefelé, amikor is megjelent a mindenható Gabriel bácsi, ful sportos melegítő szerkóban. Én igyekeztem a magam potom 172 centijével és vékonyságommal eltakarni a romokban heverő folyosót és úgy állni, hogy ne tudjon a lépcsőnél tovább jönni. Szerencsére a lépcsőfordulóban a segítő úrnak kezdett el hajbókolni, megköszönte neki a segítséget, majd megvárta míg az elmegy, aztán rám refizett a szemeivel. Olyan hatása volt mint amikor éjjel mész egy kietlen úton és egy Hammer - az egy batár nagy terepjáró- a kocsid hátsójában van és a visszapillantó tükrödbe vakít.Nos ez nem volt elég neki, villám gyorsan feljött hozzám, miközben azt szajkózta, hogy meine Frau maga nem értett meg és nem figyelt rám!Kétszer is elmagyaráztam Önnek, hogy mit csináljon!- Hagytam hagyj mondja a magáét. Az elektromos szekrényhez lépett, és megtekintette, hogy minden okés-e, majd elmagyarázta, hogy ha a biztosíték gomb lent van, akkor azt fel kell kapcsolni. Tényleg, Herr Mindent Tudás Egyeteme! Az elektromos szekrényedet nem találtam meg a GPS dumád alapján, azt én is tudom, hogy mikor van lecsapva egy biztosíték, de nem akartam vitatkozni vele. Miután becsukta az ajtót rám nézett, én meg ijedten rá. Juj! Na most fog megölni! Csak ne nézzen mögém, mert akkor nekem annyi!- Imádkoztam magamban, de közben azért szemügyre is vettem Őszentségét. Még így melegítő cuccban is látszott, hogy nincs agyon tuningolva, effektíve nem kigyúrt, hanem arányos testalkatú, a magasságát pedig a végtelenül hosszú lábainak köszönheti. Az arca most fiatalosabbnak és kipihentebbnek tűnt mint első találkozásunkkor. Fejre engem az eszkimókra emlékeztetett. Meg kellett állapítanom, hogy a fickó jó kasznis. Miután kiosztott és kellő képen összeszurkált a szigorú tekintetével, elköszönt, én meg sűrűn bocsánatot kértem tőle amiért zavartam, mire közölte nem gond, ez a dolga, de máskor figyeljek oda rá. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem amikor eltűnt a lépcső fordulóban, hát még amikor meghallottam, hogy becsukódik a bejárati ajtó. Viharos tempóban raktam vissza a tetőtérben szétszedett védő elemeket és hálás voltam a sorsnak, hogy ennyivel megúsztam.
Hát Gabriel bácsi alaposan megüberraschungolt. Egy lakásban találtam magamat annak is a kis folyosóján amiből egy konyha, egy külön WC és egy szoba nyílt.Az egész mindenségből áradt a nyugalom és báj. Először moccanni sem mertem, nehéz volt elhinnem, -mint egy kisgyerek karácsonykor amikor a régóta áhított ajándékát megkapja. Olyan volt mint egy álom. Gyorsan felhívtam anyámat, hogy itt valami nagyon nem stimmel, mert egy gyönyörű apartmant kaptam tőle.Ő megnyugtatott, hogy ne is törődjek vele, költözzek be és aludjam ki magam. Megfogadtam a tanácsát.
A szoba kialakítása egy egykori nagy álmomat váltotta valóra. Mindig is az volt a tervem, ha egyszer lesz saját lakásom abban a fürdő és háló egyben legyen. Mondjuk itt zuhany van, de akkor is jó, hogy csak kilépek és átsétálok az ágyamba. A konyha teljesen felszerelt, az étkező 6 személyes. Minden új és nagyon tiszta, rendezett. Szóval teljes volt a döbbenetem. Gyorsan visszarohantam a másik bőröndömért és nagy örömmel csaptam be magam mögött az előző lakhelyem ajtaját, remélve, hogy szlovákina kiesik az ágyából.
Másnap frissen üdén ébredtem, a házban teljes volt a csend. Amikor az ember hónapokon keresztül örökös "harci" készenlétben él, akkor elsőre ez a nyugalom igen csak szokatlan. Vársz egy ajtócsapódást, dörömbölést, tévé üvöltetést és a dohány füstjének szagát. Aztán csak az úton elhaladó autók zaja szűrődik be és a lakást belengi az új épületek illata. Reggeli közben az első dolgom volt, hogy megnéztem a hotel honlapját. Ezt az apartmant már láttam rajta és elsőre ezt szerettem volna lefoglalni, de akkor közölte velem a tulaj, hogy ez jelenleg lakott. Aztán láttam az egyik ingatlanhirdető cégnél, hogy kiadóként van meghirdetve, de akkor már megkötöttük a szerződésemet szobára. A havi költsége 1270 frank. A szerződésemben viszont 930 frankban állapodtunk meg. Mivel pont elseje volt,a befizetés napja, így egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy most akkor mennyit is kell befizetnem. Írtam egy sms-t a fickónak, hogy most akkor mi van.Gabriel bácsi egyik übercuki tulajdonsága, hogy ha számára valamire nem lényeges válaszolnia vagy neki egyértelmű valami, akkor cseszik nyekkenni, amivel a sírba tesz. Mivel 10-ig nem válaszolt, fogtam és befizettem azt az összeget ami a szerződésben szerepelt. Aznap végre élvezhettem a nyugis élet minden percét és a konyha adta luxust. Összedobtam magamnak egy fincsi kis ebédet, majd utána úgy döntöttem, hogy átugrom a szomszédos Churba egyet sétálni. Lelkesen trappoltam le a lépcsőn és éppen kinyitottam a bejárati ajtót, amikor megláttam a fickó fekete hullaszállítóját, a szemem sarkából pedig azt, amint elhalad a hátam mögött - nesztelenül-felfelé. Kicsit olyan volt mint egy kísértet.:)
Az első gondolatom az volt, hogy lecsekkolja mit műveltem a lakásával, még gondoltam arra is, hogy visszamegyek, de aztán úgy döntöttem, hogy mégse. Ha baja van, majd szól. Másnap találkoztam a szobalánnyal, egy jó fej középkorú bosnyák hölggyel aki kapásból le Andreázot, mire felvilágosítottam, hogy nem így hívnak. Szegény sűrű bocsánat kérések közepette elnézést kért tőlem és megmutatta a telefonját amiben Gabriel bácsi rövid és tömör sms-e állt: Andrea. Mondtam a hölgynek, hogy valószínűleg a főnöke szét van esve, mire közölte, hogy jó fej, meg rendes. Ja! Csak mondjuk beillik egy svájci keresztapának, a stílusa meg egy elszállt agyú pasinak. Kérdeztem tőle, nem-e tudja volt e tegnap a lakásomban, mire készségesen elmondta, hogy igen, de csak az előszobába ment be, majd nem szólt semmit csak bólintott és kijött. A szitu az, hogy a szerződésben benne is van, hogy Őszentsége akkor megy be a szobákba kontrollálni amikor kedve tartja. Elárulnám, hogy stokira állítva rendezkedtem be és olyan rendet hagytam fent amilyet csak lehet, mondjuk amúgy sem vagyok kupis, de most baromira ügyeltem, még arra is, hogy a tolat hogyan hagyom az asztalon.
Most már igazán érdekelni kezdett, hogy ki is valójában, mert az első benyomásom nem volt valami pozitív róla, de a cselekedetei velem szemben meg nagyvonalúak voltak. Ehez meg nem vagyok hozzá szokva és nem is nagyon tudtam már őt hova rakni. Még viccesen meg is jegyeztem a kolléganőmnek küldött e-mailben, hogy nem tudom ezért a lakásért mikor kell majd nála "térdelnem".
Ki is ez a fickó? A jó fej Gabriel bácsi vagy a számító, rideg üzletember aki valójában maffiózó és majd a végén nyújtja be a számlát, vagy valamilyen szolgáltatás nem jár nekem? Én arra gondoltam, hogy az adataimban a foglalkozásom is benne volt, így nem fognak takarítani nálam, azt majd önállóan kell csinálnom, de ez lenne a legkevesebb. Egy doboz bonbon társaságában lehuppantam a gépem elé és bele vetettem magam a kutatásba. Hát az volt még egy nagy überraschung!
Engem igazándiból a szakmai élete érdekelt a legjobban. Szerencsére a CV-je nyilvános volt, így bepillantást nyerhettem a munkásságába. Elektronikai Fősulit végzet, informatikusnak tanult, majd két évet manager szakra járt. Ezt követően különböző projekteknek volt a vezetője a világ minden táján Amerikától Ázsiáig, rengeteg európai országban is, így nálunk Magyarországon is. Az egyik nagy nevű svájci cég tablóján- ahol hosszú évekig dolgozott mint vezető- kicsit furcsán mutatott a sok idős úr között. Emelet 6 nyelven beszél, köztük magyarul is. Hobbinak a belső építészetet, és a régi autók gyűjtését jelölte meg.-Nem rossz!-gondoltam magamba, miközben már egy fél doboz bonbont begyűrtem az izgi szakmai önéletrajz olvasása közben aminek még nem volt vége. Aha! Most már értem ezt a nagyképűséget. Mondjuk van mire elszállnia agyilag, azt el kellett ismernem. Világ életében ő volt a fej, aki osztotta az észt. Tipikus főnök aki elmond valamit, azt vagy megérted vagy nem,de ne csesztesd őt tovább, old meg! -Nekem van jobb dolgom is mint a te nyekergésedet hallgatni, hisz ÉN egy elfoglalt üzletember vagyok és örülj annak, hogy a szolgáltatásomat igénybe veheted.
Ennyivel már beljebb voltam a megfejtésében. Most már csak az érdekelt, hogy hogyan került erre a helyre. Egy több évtizedes vezetői múlt után nem lehet nagy meló lakásokat mutogatni, majd azokat kiadni. Hát Gabriel bácsi több az enyémhez hasonló hotel tulajdonosa a régióban. A hotelek arculata azonos, a célközönsége pedig inkább az üzletemberek. Hú! A végén még örülnöm, kell, hogy a szárnyai alá vett, megmutatta nekem a házat és szerződést kötött velem. Emelet informatikai cége és mérnöki irodája is van. Kiderült, hogy a faluban és a régióban jelenleg több építkezést is az ő cége kivitelez.
Mivel anyám megint aggódott, hogy biztos jó helyen vagyok-e, így fogtam és letöltöttem egy képet a fickóról és elküldtem neki, az általam talált infókkal együtt. Mire vissza írt, hogy ez egy nagyon jóképű pasi és milyen intelligens? Ja, natürlich Mutti! Kommunikálnál te vele és látnád élőben! De ráhagytam. Az anyukák már csak ilyenek.:)
" Nekem biztosíték kell, nem ígéret!"
Történt egy derűs melós napom után, hogy haza térve nem volt áram a lakásomban. Első gondolatom az volt, hogy Gabriel bácsi most kezdte el a különbözet törlesztését nálam. Aztán eszembe jutott, hogy reggel laptopoztam és amikor kihúztam a konnektorból a hosszabbítót az szikrázott egyet, csak utána én nem használtam világítást, így nem tűnt fel, hogy lecsaptam a biztosítékot. Az első dolgom volt a biztosíték szekrény keresése. Lakás révén először itt kezdtem el keresni. Van két ajtó a két tetőtérbe ott is körbenéztem, effektíve pókhálótlanítottam a padlást. Mivel nem találtam sehol, így kimentem a folyosóra. Ott találtam egy-két burkolt vagy falba süllyesztett valamiket, amikről azt gondoltam valamelyik az elektromos szekrény. Miután leszedtem őket, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy egyik sem volt az. A tetőtéri folyosó így romokban hevert, a védő burkolatok a földön szanaszét. Többek között megtaláltam az internet csatlakozás dobozát, több kábelt, felfedeztem egy "privat" feliratú helyiséget ami a szobalány raktár volt, voltam az alaksorban, benyitottam minden szekrénybe a folyosón hátha rátalálok az elektromos dobozra. Hát nem sikerült. Ráadásul abban az időben senki nem jött haza akitől megkérdezhettem volna. A fickót nagyon nem akartam felhívni, mert biztos megölt volna, hogy zavarom,de sajna egy óra kétségbeesett keresgélés, és egy romos folyosó látványa arra bátorított, hogy tegyem meg még is ezt a lépést. Nos hiába hívtam nem vette fel, így írtam neki sms-t, mire rögtön hívott. Közölte, hogy akkor most elmagyarázná hol is a szekrény. Az jó! Én sík ideg állapotban, a háza ill. a tetőtere romokban és ő most elmagyarázza nekem. Fasza! Szerencsére svájci dialektben kezdett el dumálni amit rohadtul de nem értettem meg, szóval egyszerűen leültem és elnémultam, fejemet a tenyerembe temettem, mire baró határozottan megkérdezte, hogy Meine Frau! Was machen Sie jetzt? Mire én kértem, hogy beszéljen velem németül ha lehet. Erre közölte, hogy akkor elmagyarázza még egyszer, de a hangjában érződött a türelmetlenség. Menjen ki a lakásból! Kimentem. Menjen végig a folyosón! Végig mentem. Oké, és most? Látja a szekrényt a falban?- kérdezi. Én megfordultam, de nem láttam semmit, így azt hittem talán a szobalány szobában lehet, így ott kezdtem el keresgélni. Meine Frau! Nyomja fel a kapcsolót! Hogy a francba, amikor még a q..va dobozodat sem találtam meg! Mire tök nyugis hangon megszólalt. Meine Frau! Maga nem ért meg engem! Hagyja, oda megyek!- Na azt ne! Mondani akartam neki, hogy ne, mert nem akarom zavarni, de letette. Úristen! Mi lesz most! Biztos kinyír engem ha meglátja, hogy mit csináltam a borításokkal. Kínomban kétségbeesett rohangászásban kezdtem. Az életemet egy középkorú, amolyan művész beállítottságú úr mentette meg. Éppen az első emeletre jött fel és a szobájába készült bemenni amikor kétségbeesetten odarohantam hozzá és kérdeztem tőle nem-e tudja, hogy hol van az elektromos szekrény. Mire kedvesen és segítőkészen feljött a tetőtérbe, a lépcsővel szembeni falhoz lépett és megnyomott egy gombot, majd Szezám tárulj!- és ott volt a szekrény a falba süllyesztve, ahol a 3. biztosíték bizony lent volt. Az úriember készségesen felkattintotta, miközben megjegyezte, hogy biztos az öreg hajszárítóm okozta a gondot, mire mosolyogva közöltem, hogy így is mondhatjuk. Megköszöntem neki a segítséget és ő elindult lefelé, amikor is megjelent a mindenható Gabriel bácsi, ful sportos melegítő szerkóban. Én igyekeztem a magam potom 172 centijével és vékonyságommal eltakarni a romokban heverő folyosót és úgy állni, hogy ne tudjon a lépcsőnél tovább jönni. Szerencsére a lépcsőfordulóban a segítő úrnak kezdett el hajbókolni, megköszönte neki a segítséget, majd megvárta míg az elmegy, aztán rám refizett a szemeivel. Olyan hatása volt mint amikor éjjel mész egy kietlen úton és egy Hammer - az egy batár nagy terepjáró- a kocsid hátsójában van és a visszapillantó tükrödbe vakít.Nos ez nem volt elég neki, villám gyorsan feljött hozzám, miközben azt szajkózta, hogy meine Frau maga nem értett meg és nem figyelt rám!Kétszer is elmagyaráztam Önnek, hogy mit csináljon!- Hagytam hagyj mondja a magáét. Az elektromos szekrényhez lépett, és megtekintette, hogy minden okés-e, majd elmagyarázta, hogy ha a biztosíték gomb lent van, akkor azt fel kell kapcsolni. Tényleg, Herr Mindent Tudás Egyeteme! Az elektromos szekrényedet nem találtam meg a GPS dumád alapján, azt én is tudom, hogy mikor van lecsapva egy biztosíték, de nem akartam vitatkozni vele. Miután becsukta az ajtót rám nézett, én meg ijedten rá. Juj! Na most fog megölni! Csak ne nézzen mögém, mert akkor nekem annyi!- Imádkoztam magamban, de közben azért szemügyre is vettem Őszentségét. Még így melegítő cuccban is látszott, hogy nincs agyon tuningolva, effektíve nem kigyúrt, hanem arányos testalkatú, a magasságát pedig a végtelenül hosszú lábainak köszönheti. Az arca most fiatalosabbnak és kipihentebbnek tűnt mint első találkozásunkkor. Fejre engem az eszkimókra emlékeztetett. Meg kellett állapítanom, hogy a fickó jó kasznis. Miután kiosztott és kellő képen összeszurkált a szigorú tekintetével, elköszönt, én meg sűrűn bocsánatot kértem tőle amiért zavartam, mire közölte nem gond, ez a dolga, de máskor figyeljek oda rá. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem amikor eltűnt a lépcső fordulóban, hát még amikor meghallottam, hogy becsukódik a bejárati ajtó. Viharos tempóban raktam vissza a tetőtérben szétszedett védő elemeket és hálás voltam a sorsnak, hogy ennyivel megúsztam.
