Már volt egy olyan blogom ahol én csak "lefirkantottam" amit más mondott. Most következzen egy olyan írás ami igazi macska kaparás lesz. Hölgyeim és Uraim! Meine Damen und Herren! Ladys and Gentlemens! FIFÓCA!
No nem ez az igazi neve, de őt is megilleti a személyiségi jog védelme.
Hogy ki Ő? Hát ő a mi hotel cicánk, mindenki szeme fénye, de főleg a főnökömé. Most következzék Őfelsége egy napja.
A nap lassan bukkant elő a hatalmas sziklás vonulat mögül, sugarai bearanyozták a tájat, különös fényt kölcsönözve a szemközti erdős hegynek. A rügyeiket bontogató fákról harmatos vízcseppek hulltak alá, a völgy kellemes lágy párába öltözött, melynek köszönhetően az ott fekvő városka házai csak sejthetőek voltak. Az idilli hangulatot a madarak tavasz reggeli füttykoncertje tette teljessé. Minden olyan békés és nyugodt volt.
A hegyszirten álló kastély egyik szobácskájában egy fekete-fehér szőrcsomó összegömbölyödve aludt a kanapén. A madarak éneke és a nap csiklandozó sugarai amik a hatalmas ablakokon keresztül szűrődtek be, ébredésre késztették a kis lényt. Előbb a füleit kezdte el hegyezni, majd megmozdult a bajsza is,végül finoman kinyíltak a smaragdzöld szemei. Miközben jól esően ásított egyet, kinyújtóztatta végtagjait és felült.
Bágyadt, unott tekintettel nézett körül és egykedvűen állapította meg, hogy már megint reggel van.
-Morge Iffi!- üdvözölte kedvesen egy idősebb úr, miközben megbuksizta a fejét.
-Hé! Hagyjál már! Még magamhoz sem tértem és már simizés? Előbb kaja, aztán jöhet a nyalizás!-pufogott magában, miközben neki kezdett a szokásos mosakodásának.
Amikor azonban meghallotta a bejárati ajtó zárjának kattanását, azonnal a gazdi lábánál termett. Az ajtó még csak résnyire nyílt, de ő már átpréselte magát és felálló farokkal rohant lefelé a lépcsőn, majd türelmetlen toporgásba kezdett a kijárati ajtó előtt.
- Mozogj már, ki kell mennem!- nézett fel szemrehányóan a lefelé jövő úrra.
Miután ezt az ajtót is kinyitották, azonnal a kertbe rohant, annak is a legtávolabbi sarkába, ami már valójában a szomszédé.
- Saját platzra nem tojok!- mormogta miközben kis wc-t kapart magának az első mancsával, aztán pedig fölé helyezte a fenekét. Önelégült fejjel nézett körbe ahogy a dolgát végezte, majd szépen betemette a "termést", aztán visszaindult a kastély irányába. A bejárati ajtó azonban zárva volt, így türelmesen leült a lábtörlőre és várt. Majd csak leesik odabent valakinek, hogy létszám hiány van.
Kis idő múlva egy hölgy jelent meg a bejáratnál belülről és kinyitotta azt.
- Iffi! Wie geht's dir?- kérdezte mosolyogva és megsimogatta a belépő cicát, aki lelkesen dörgölődzött hozzá, majd megvárta míg kinyílik a fotocellás ajtó is és elegánsan besétált a hotel recepciójára. Gazdasszonya elment mellette és egy szekrényhez lépett, ebből már tudta, hogy neki a Stubéba kell mennie, mert ott szervírozzák a reggelijét. Álló farokkal sietett törzshelyére és türelmetlenül várt. Kis idő múlva megjelent a gazdija, aki egy nagy zacskóból, a 3 hengerkéből álló etetőjébe különböző száraz eleséget töltött, majd fogta az üveg tálkát és friss vizet öntött bele. A macska leült az etető elé és kérdőn nézett rá.
-Ugye nem mondod komolyan, hogy most ezekből matekozzam ki a kajámat?- de minek után magára maradt a szobában, kénytelen volt a mancsával megcsabdosni a hengereket, amik erre lefelé fordultak és apró falatkák hullottak az alattuk lévő tálcára. Egy-két szem elfogyasztása után kiment az előtérbe és felugrott a recepció pultjára. Egykedvűen ücsörgött ott, amikor neszeket hallott az oldalsó helyiségből, így leugrott és befurakodott a résnyire nyitott ajtón. Gazdája a monitor előtt ült és dolgozott. Felugrott az asztalra és a férfi kezének dörgölődzött, miközben halkan dorombolt.Most jöhetett a simizés, bár a másik félnek erre nem igazán volt ideje. Azért néhány kedves szót és érintést kapott tőle, majd érezte, hogy nem jó tovább alkalmatlankodnia és ismét kiment. Az irányt most a kijárat felé vette és a szemközti parkolóba ment ahol bebujt az autók alá, majd megszaglászott és hozzá dörgölődzött mindenhez ami mellett elhaladt, jelezvén, hogy ez az ő területe. Ahogy így tevékenykedett egy nagy sárga valami állt meg a megállóban és leszállt róla valaki.
- Hurrá, itt van Whiskas! Jön a két lábon járó juti falat!- lelkesedett és az illető felé rohant.
- Helló Fifóca! Hogy vagy? - kérdezte a lány miközben lehajolt hozzá és alaposan megdögönyözte majd elindult az út felé. Lelkesen követte őt a macska. mivel nem jött semmi, így együtt keltek át a másik oldalra. A cica lelkesen rohant le a domb oldalban, majd leült egy ajtó előtt ott várta be a sietős léptekkel közeledő szobalányt. Most kivételesen nem furakodott előre, hanem megvárta míg a másik belép a mosókonyhába. Nyugodt léptekkel körbejárta a helyiség berendezéseit miközben nekik dörgölődzött a pofijával, hisz ez is az ő területe. Aztán leült a vasaló deszka alá és mint aki teniszmecset néz ide oda forgatta a fejét miközben laposakat pislantott smaragd zöld szemeivel a serénykedő lányra.
- Csípem a buráját, főleg amikor egy lilás dobozkával zörög. Talán most is van nála egy, mert a tegnapiból már mindent nekem adott.
- Na gyere Fifi! megyünk átöltözni!- ám a fekete fehér lény csak ült és kérdőn lesett rá.
- Hé már kész is vagy? - nézett körbe csodálkozva, de amikor észre vette, hogy az ajtó csukódik azonnal kirohant, felugrott a beton párkányra és azon szaladt végig a lány mellett, míg el nem értek egy ajtóhoz.
Kis folyosóra léptek be ahonnan egy ajtón keresztül a személyzeti öltözőbe jutottak. A lány levette a kabátját és a hátizsákjában kezdett el kotorászni, ami a macskát teljes lázba hozta.
-Juti fali! Hallom a zörgést! Igen! Igen!- Lelkendezett miközben a táskához dörgölődzött valamint a lány kezéhez és sürgetően lökdöste őt a fejével. Egy kis műanyag tálcára finom ropogós töltött falatkákat kerültek, amikre Fifóca szinte rávetette magát.
Miután belakmározott, úgy döntött tart egy kis öltözői szemlét a cipők között. Egy pár bakanccsal nem tudott kibékülni.
- Rohadt szagos ez az ízé!- állapította meg miközben alaposabb tanulmányozásnak vetette alá. Belenyúlt, a mancsával, sőt a fejét is beledugta, aztán egy kicsit megrágcsálta, majd mint aki jól végezte dolgát, hirtelen ugrott egyet és kirohant a szobából, fel a földszintre.
A lépcső tetején azért megállt és visszanézett az utána jövő alakra, aki elhaladt mellette és belépett egy kis helyiségbe, ahonnan egy nagy zöld kerek ízét hozott ki. A macska ebből egyből levágta, hogy itt baró nagy lárma lesz, mert porszívózni fog, és ő momentán rohadtul utálja a zajt, ezért szépen a kijárati ajtó felé vette az irányt és elegánsan távozott. Odakint megszaglászta az örökzöld bokrokat és felálló, remegő farokkal szerette volna megjelölni őket, de sajnálattal állapította meg, hogy hiába erőlködik, még púder sem jön belőle, minekutána kimiskárolták.
A déli part mentén lévő települések között nincs nagy távolság egy 5-10 perces sétával át lehet jutni egyikből a másikba, miközben a tó varázslatos világában gyönyörködhetünk. A remekül kiépített út mentén sokszor teljesen le lehet menni a partra, padok és szalonnasütő helyek tömkelegéből válogathatunk, attól függően, hogy mennyire kopognak odabent, kajáért. Mindegy, hogy sütni szeretnénk, vagy csak egy almát elrágcsálni a táj nyújtotta látvány mesés kelléket szolgáltat bármelyik tevékenységünkhöz.
Úgy gondolom, hogy az írás helyett, most inkább az ott készült fotóim meséljenek.
Ez pedig már a cél állomás, Walenstadt.
