2016. augusztus 14., vasárnap

A hallstattiak kultúrája

Sok település van Ausztriában ami valami különleges dologhoz adta a nevét, azonban csak a most következő úti célom az egyetlen amiről egy ókori régészeti korszakot neveztek el. A hallstatti kultúra kifejezés szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Más néven ez az európai vaskor ami az itt élt kelta népek hagyatékai után kapta nevét. Számtalan lelőhelyével ez a régészet Mekkája.



Az itt élők jólétének alapját sokáig a környező hegyek ásványkincsei adták, mint a réz és a só, azonban mára az idegenforgalomé a főszerep. Ennek ellenére egy 80-as évek beli statisztika szerint, amikor 1200 fő volt az állandó lakóinak száma, már már csak 798 fő maradt. Hogy lehet ez, amikor sokan boldogan választanák ezt a helyet állandó otthonuknak? Az ördög a részletekben rejlik, mégpedig abban, hogy az idegenforgalom és az ahoz kapcsolódó tevékenységek mégsem biztosítanak mindenkinek megélhetést.


 Földrajzi adottsága miatt pedig a mezőgazdasági tevékenységek teljesen kizártak, - kivéve a halászat - a régen működő bánya mára szintén turisztikai látványosság.
Ehez persze még olykor a természet szeszélye is hozzájárul, amikor is a heves és folyamatos esőzéseknek köszönhetően a tó vize megemelkedik és kiárad.  
A fentiek azonban senkit ne tántorítsanak el attól, hogy esetleg hosszabb vagy rövidebb időt eltöltsenek ezen a mesés helyen.
Mivel számtalan blog és információ kering a világhálón a település nevezetességeiről, így én azokat most hanyagolnám. Helyette inkább néhány általam is kevésbé ismert tényről, 

sztoriról szeretnék említést tenni.
Arról már korábban írtam, hogy hogyan nyerik ki a fogyasztásra alkalmas sót. Viszont a kezdeti 
időkben a folyamat nem volt ilyen egyszerű.
Ezen a helyen indult meg több mint 7000 évvel
ezelőtt a fehér arany bányászata. A fent maradt írásokból kiderült, hogy a vaskori bányászok még kezdetleges szerszámokkal, csákánnyal, ásóval, vaspengéjű törökkel termelték ki a
sót. A véres verítékkel kinyert terméket speciális bőrputtonyokban szállították a hátukon. 
A későbbi időkben azonban már itt is vízzel vegyített só oldatott hoztak a felszínre amit a
helyi sóházakban dolgoztak fel.


 A három fotón egy ilyen sóházat láthatunk.
Érdemes a turistacsalogató útvonalakon kívül is tekeregni, mert számos szép és érdekes dologra bukkanhatunk a "kalandozások" során.
Hallstatt másik érdekessége az építészeti jellegzetessége. A helyhiány miatt ugyan is  a lakosok szó szerint egymásra építkeztek - azért azt tegyük hozzá, hogy a biztonságosság figyelembevétele mellett. Többek között ezen építészeti "különlegesség" adja a hely utánozhatatlan egyediségét, nem túlzok ha azt írom, hogy meseszerűségét.
Az épületek a mai napig állnak, a helyiek az állapotukra nagyon vigyáznak.
És akkor még maradjunk egy kicsit az építészetnél.
Az elmúlt években nagy port kavart, hogy egy kínai ingatlancég Ázsiában megépítette Hallstatt mását ami finoman szólva is távol áll az eredetitől, de a helyiek ezt a bejelentés nélküli "akciót" nagyon zokon vették.
Hogy miért pont Kína? Évente több ezer kínai és más ázsiai országból származó turista látogat el ide. A régió és talán Salzkammergut legnagyobb bevételét ők hozzák.
A dolog másik pikantériája, hogy 2011 óta a munkálatokban résztvevő tervezők, ide jártak összegyűjteni az infókat és ez senkinek nem tűnt fel.:)
Megnyugvás talán a számukra, hogy a pletykák szerint a másolat kicsit hibádzott, mégpedig abban, hogy a beletelepített halak többsége elpusztult. tetemük elegánsan úszkált a víz felszínén, és hát ugye azok a fránya hegyek melyek körbe ölelik az eredeti tavat is hiányoztak.
Egy másik érdekesség, hogy a települést anno csak nyáron lehetett szárazföldön is megközelíteni. Egészen 1966-ig amikor is átadták a falu alatt húzódó alagutat az autóforgalomnak. Rengeteg népszavazás előzte meg a munkálatok megkezdését,- az 1800-as évek közepétől- amin a helyiek mindig megvétózták az építkezést. Ma egy nagyon korszerű és biztonságos alagúton lehet bejutni Hallstatt központjáig, azonban a parkolás 5 euró/ óra.

















 Helyi kert kilátással
A római katolikus plébániatemplom sírkertjéből ilyen panoráma tárul elénk. 
 Az árvizeket jelző oszlop: a legutolsó áradás 2013-ban volt.
Ha már eljutottunk ide, akkor egy kis hajókázástól se fosszuk meg magunkat. Idegenvezetés mellet csodálkozhatunk rá a túlpart szépségeire.
Mint mondjuk erre a kis kuckóra, ami magán
kézben van, de a vasútvonal és a hegyek is 
ámulatba ejtik az embert.







2016. augusztus 11., csütörtök

Bad Ischl a "Sóherceg" nyaralója

A Salzkammergut szívében fekvő városka nem csak turisztikai látványosságokban bővelkedik, de remek gyógyfürdőhely is. 
A Traun és Ischl találkozásánál fekvő település nevét a kelta eredetű Iscula szóból származtatják.
A vidék már a történelem előtti időkben is lakott terület volt. A rá vonatkozó első írásos említés azonban 1192-ből származott és mi mással is függött volna az össze mint a sóval, amely a város fejlődéstörténetének elválaszthatatlan része a mai napig is.

 A fehér arany bányászata 1562 körül indult meg, azonban a város virágkorának kezdete a 19. század elejére tehető, amikor is felfedezték a jótékony hatású sós forrásokat. 
Egy kis érdekesség, hogy az akkori vegyelemzések szerint a helyi források vízében 27% a só, míg az átlagos tengerében 3,5%, még a legsósabbnak ismert Holt-tengert is megelőzte ami 24%-os tartalommal bírt. 
1821-ben egy orvos új kezdeményezésbe fogott bele: fürdőkamrákat hoztak létre amelyekben sós vízzel gyógyították a rászorulókat. A kúrák olyan sikeresek voltak, hogy még Amerikából is érkeztek gyógyulni vágyók.
Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy milyen "nyavalyákra" is jó a helyi sós víz. Légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedésekre, reumára, anyagcserezavarokra, gyomor-máj- és epe bántalmakra, valamint női bajokra.
A hely sikerére a császári család is felfigyelt, és 1827-től ők is rendszeres látogatói voltak Ischl-nek. A pletykák szerint egy ilyen jótékony gyógykúrás kezelésnek volt köszönhető Ferenc József világra jötte is, Ezért is kapta születésekor a Salzprinz- Sóherceg becenevet.
Ferenc József későbbi életének meghatározó helye lett a város, hisz itt ismerkedett meg Sissy-vel és közel 60 évig nyaranta innen irányította a birodalmát.
Jelenléte számos udvari, valamint az ahoz közel kerülni kívánó embert vonzott ide. Ezekben az időkben rengeteg villa, nyaraló épült Bad Ischlben. Itt élni státusszimbólum volt egy osztrák számára.


A városka mára egy kellemes, nem harsogó fürdőhely, ahol még az utcákat belengi a K und K-s idők légköre. Nincs olyan kirakata ahonnan ne egy Ferenc József vagy Erzsébet képével díszített tárgy köszönne vissza, de a só sem szorult háttérben. A boltok polcain ott sorakoznak a híres Bad Ischl konyhai sók különböző fűszerezésben is, de vásárolhatunk sókristályt is a só fürdőkről nem is beszélve.
Ez mellett azért ne feledkezzünk meg a kulináris élvezetekről sem. 
A Zauner cukrászda épülete műemlék jellegű és nem ehető, de a benne árusított cukrásztermékeket egy kávé vagy tea mellett érdemes megkóstolni. Azt csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy az asztalért sorban kell állni, merthogy dugig van vendégekkel. Természetesen elvitelre is lehet vásárolni. És ha már Ischl, akkor ne hagyjuk ki az islert. A valódi itteni süti egy omlós linzertésztából készült és savanykás lekvárral töltött tészta, mely innen indult hódító útjára. 
Több féle változatban is lehet kapni és ma már nem csak 
lekvárral töltik, hanem habos, könnyű csokikrémmel is.
Persze más jellegű édességekkel is feltöltekezhetünk.
És ha már "bűnöztünk" egyet a cukiban, akkor persze járjuk is le azt.
A város szívében a számos üzleten kívül kiemelkedő látványosságok a Lehár Villa, a Kaiservilla és annak parkja,
a Gyógypark és épülete, a posta épülete, az Ivócsarnok valamint a Pfarrkirche. Érdemes végig sétálni az Espelanade-n, magyarul sétányon a Sissy parkig ami egy gyönyörű kertet és a lovas pályát rejti magában.
Akinek a gyaloglás nincs kedvére, vagy éppen egészségügyi okokból nem megy, az egy kis vasútra pattanhat és úgy tekintheti meg - idegenvezetés mellett - a városka nevezetességeit.

A Zauner homlokzata
 Az Ivócsarnok oldalsó bejárata


 Az Ivócsarnok előtti tér a panoráma kis vasúttal

 A posta épülete

 Az Ivócsarnok homlokzata


 Esplanade-sétány





Házak a Traun folyó mentén









Tájkép csata után lehetne a címe a Kaiservilla-ról
készült képeknek, merthogy a jövetelem előtti éjszakán egy igen kegyetlen vihar vonult át a
völgyön, nem kímélve a park fáit sem. Természetesen a károk miat a park nem volt teljes egészében bejárható.
 A villát Zsófia nászajándékba adta Ferenc Józsefnek, aki közel 60 éven át töltötte itt a nyarait. Az épület klasszicista stílusú, biedermeier berendezésekkel. Idegenvezetéssel látogatható.
 A vihar nem kegyelmezett az őshonos fáknak


Kaiservilla
 Az Espelande-n haladva dél felé érhetjük el ezt a nem rég készült kis parkot, ahol egy gyönyörűen gondozott kertet és a lovas pályát találhatjuk, ami valaha  a császárné kedvelt helye volt.




2016. augusztus 10., szerda

Gmunden a királyokat lenyűgöző város

" Egész királyságomban nincs ennél szebb látvány!" - kiáltott  fel VII. Edward angol király, amikor Salzkammergut járási székhelyére látogatott el.
Lelkesedése nem volt alaptalan, és költői túlzás sem, hisz a Traunsee északi csücskében elterülő városka valóban lenyűgöző látványt nyújt mutatós házaival, virágos hídjával, gondozott parkjaival, a túlparton amolyan védfalként magasodó Grünberg (984 m) és Traunstein (1691 m) sziklafalaival. Az már csak hab a panorámás sütin, hogy itt van egy mesés tavi kastély is, ahol nyáron ifjú párok tucatjai mondják ki a boldogító igent, és tájképes naptárak százaiban található meg a világhírű épület fotója. A kastélyról a későbbiekben bővebben is fogok írni, azonban előbb ismerjük meg Sóföld egyik gyöngyszemét.




A város központját, a tó partját a vasútállomástól egy bő 10-15 perces sétával érhetjük el vagy az onnan induló villamossal. Én inkább a talpalást választottam ami odafele aránylag jó volt, mert elég meredek úton kellett lesétálni a Traunsee partjára, ahol a sétány és maga az óváros található. Ráadásul az időjárás is kegyeibe fogadott, amolyan mediterrán nyári hangulattal.



Gnom egy sókristállyal

Gmunden már a római időkben is kedvelt hely volt. 1278-ban kapott városi rangot, később pedig tartományi fejedelmi városi címet. 1862 óta fürdőváros is, itt működik a Kneipp-vízgyógyintézet.
Mint Salzkammergutban meg annyi helyen, itt is jelentős szerepet játszott a só a városka fejlődésében, bár itt csak  a tárolást és a "papírmunkákat" végezték. A 19. század közepéig hercegi város és a kamarai sóhivatal székhelye volt. Innen szállították a Traun folyón keresztül a fehér aranyat a Dunára és onnan tovább szerte szét Európába.
A Habsburg időkben rengeteg, az udvar kegyeit kereső gazdag telepedett le itt, hogy a Bad Ischl-ben nyaraló császár közelében lehessen. 



Rathaus: A XVI-XVII. században épült reneszánsz és barokk stílusjegyekkel. Híres harangjátéka 18 harangból áll amit a helyi kerámia manufaktúra készített. A harangjátékok során Schubert-melódiák csendülnek fel

  
Gmunden városképének kellemes mivoltát a régies és modern épületek remek egymáshoz való illeszkedése, valamint a partot szegélyező fasorok és virágos parkjai adják.








Aki érdeklődik a kerámiák iránt, annak ajánlom, hogy látogassa meg a vasútállomástól pár percre fekvő Gmundner Keramik Austria épületét, ahol nyáron idegenvezetés mellett tekinthet be az érdeklődő a gyártás rejtelmeibe. Mintaboltjában az itt készült étkészletekből, gyertyatartókból, gyümölcskosarakból lehet vásásrolni.
Városlátogatásom utolsó és egyben fénypontja - töredelmesen bevallom, hogy inkább ez miatt látogattam ide - a tavi kastély volt. 




A Landschloss Ort és a Seeschloss Ort gyakorlatilag lehetne a város szimbóluma is, mivel a legtöbb turistacsalogató fotón ezek az épületek szerepelnek.
Orth-kastély: A tó partjáról benyúló félszigeten emelték a XVIII. század elején. Vár erődítmény volt, ma erdészeti iskola működik benne.
Orth-tavi kastély: A XI. században épült gótikus építményt egy 130 méter hosszú fahídon keresztül lehet megközelíteni. Jellegzetességét a barokk hagymakupolája adja. Belső árkádos udvarában nyaranta szabadtéri hangversenyeket tartanak. Kis kápolnája kedvelt házasságkötőhely. 
A kastély egyik tulajdonosa számos regény és cikk ihletője volt, a történelem egyik misztikus figurája, halálának körülményei máig sem tisztázottak. 
Ort János- ahogy mi magyarok ismertük- Habsburg-Toscanai János Szalvátor néven látta meg a napvilágot 1852 november 25.-én II. Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Antónia nápoly-szicíliai királyi hercegnő gyermekeként.
7 éves volt amikor Firenzében kitört az Ausztria-ellenes felkelés és a család Salzburgba menekült.
Kiváló katonai karriert futott be, élénken érdeklődött a művészetek iránt, mint irodalom- jó kapcsolatot ápolt Verne Gyulával- a zene- keringőt komponált, amit Ifj. Johann Strauss elő is adott- valamint színpadi művet is írt. persze mindezeket álnéven tette, mert a konzervatív gyám akit apja halála után neveztek ki, valamint az udvar nem nézte jó szemmel a haladó gondolkodását és széles látókörűségét. Nagyon jó barátságban volt Rudolf trónörökössel. Ezeket leszámítva aránylag békés életet élt gmundeni kastélyaiban.
Azonban Rudolf öngyilkossága és annak körülményeinek eltussolása mélyen megrendítette és lemondott a főhercegi címérről, katonai rangjáról és minden járandóságáról. Kivált a császári családból és felvette a Johann Ort nevet, majd végre elvehette szerelmét Ludmilla Stubelle polgári származású balett-táncosnőt. A Habsburgok erre száműzték a Monarchia területéről, javait pedig elárverezték
Innentől már minden legenda. Az írások szerint Hamburgban vagy talán Fiuméban hajóskapitányi oklevelet szerzett, majd megvette a Santa Margherita kereskedelmi gőzhajót, amellyel világ körüli utazásra indult feleségével és legénységével. 
1890. júliusában Dél-Amerika partjainál egy viharban hajótörést szenvedtek. Mivel a roncsok soha nem kerültek elő és a kutatások sem vezettek eredményre, így 1911-ben hivatalosan holttá nyilvánították.
A legendák azonban még sokáig éltek róla. Többen Amerikában, Texasban vélték felismerni, mások Brazíliában látták.
2007-ben két önjelölt norvég  állította, hogy ők Johann Ort leszármazottai és igényt tartanak az Ort kastélyokra. A genetikai és DNS vizsgálatok költségei azonban elriasztották őket a követelésüktől.

A főherceg alakja számos írót megihletett. Fel lehet a karakterét fedezni Sándor Mátyás figurájában, de ott van Jókai Mór "Ahol a pénz nem Isten" című regényében a története. Dékány András, Az elveszett sziget című regényében pedig "megfejti" Szalvátor eltűnésének rejtélyét, miszerint egy osztrák hadihajó süllyesztette el a Santa Margheritát.