Freudenberg vára

"Vár állott, most kőhalom;" ( Kölcsey Ferenc, Himnusz)

Ez az idézett jutott eszembe amikor egy szép verőfényes délelőtt negyedóra könnyű sétát követően megérkeztem Freudenberg várába.
A vár észak-nyugati irányba található Bad Ragaztól. A falu központjától szűk, hangulatos utcácskákon, jutunk el egy kőfaragó üzemig, ahonnan kijelölt turista út vezet a várhoz, melynek tövében gondozott szőlőskertek és gyümölcsösök találhatók.
A vár központi része a 13. században épült, első ura Henrik von Wildenberg volt. A család erre akkortájt nagybirtokosnak számított, számos kisebb települést és várakat tudhattak magukénak itt a Rajna völgyében.
A várat egy 80-60 méter magas fal veszi körül, két nagyobb tornya van egy lakó és egy őrtorony. A rekonstrukció során kiderült, hogy a vár egy kisebb városkát foglalt magába, gazdasági épületekkel, lakó negyedekkel.
1320-ban III. Hugó gróf házasság révén szerezte meg a várat, míg 1402-ben bekövetkezett halálakor  Wartau várával együtt az osztrák hercegek kezébe került.Tőlük VII. Frigyes Toggenburg vásárolta meg, azonban az ő halála után ismét visszaszállt a birtok az osztrák hercegekre. 1437-ben Ulrich Spiess Vogt renoválta a várat, új részeket azonban nem építettek hozzá. Az 1460-as zürichi háborút ő sem kerülhette el, ekkor katonai célokat szolgált és Sargans fennhatósága alá tartozott. A háború végeztével elvesztette jelentőségét és katonai szerepét is a védelemben. Az 1800-as években a pfäfersi kolostor felügyelete alá került. Ekkor telepítették a szőlőskerteket és gyümölcsösöket a tövébe.
Végül az állam tulajdona lett, és az 1929-es rekonstrukció vázlatrajza- ami az egyik védfalon található- alapján feleleveníthetjük a vár egykori képét. Mára a fővár egyik szárnya, a kései kapu a körtoronnyal, a gazdasági épület maradványai és a bástyafal éppen maradt részei láthatók.
1985 óta Bad Ragazhoz tartozik és szabadon megtekinthető.
Remek kilátás nyílik innen a Rajna völgyére, a környező hegyekre, Bad Ragazra valamint Sargansra és a kisebb településekre.

Bad Ragaz látképe Freudenburg várából.

Heidi varázslatos világa

Svájc nem rendelkezik olyan színes és egyedülálló irodalmi kultúrával mint a magyar irodalom, de abból a kevésből is jól profitálnak és remek turisztikai célponttá tesznek kicsiny, eldugott településeket is.
Ebből már sejthető, hogy Heidi falujában teszünk ma egy kis kirándulást.
Annak aki nem tudná, hogy ki is ez az eckte, original- ahogy ők hirdetik- svájci kis csaj, annak röviden most leírnám. Egy Johanna Spyrit nevű hölgyemény fejéből pattant ki a sztori az 1880-as években, amit papira is vetett, ebből lett a Heidi című könyv. Film, rajzfilm, sőt musical is készült belőle. Egy kislány szemszögéből mutatja be a kései 19. századi svájci hegyi élet hétköznapjait.

Kirándulásunk kiinduló pontja a Bad Ragaztól egy vasúti megállóra lévő Maienfeld. A falut egy kellemes, 15 perces sétával is elérhetjük a mezőkön keresztül. Már az állomáson információs tábla igazítja útba a Heidi kalandorokat.Természetes, hogy kiinduló pontnak a borozónak is otthont adó információs- és szuvenír üzletet jelölik meg. Miután megkönnyebbült a pénztárcánk, és belekóstoltunk a helyi nedűbe, kezdetét is veheti kis körsétánk. A középkor hangulatát idéző szűk utcákon felfelé haladunk a falu főteréhez, ahol újabb tábla igazít útba minket. Ismét szűk, romantikus, enyhén meredek és kanyargós utcák következnek, míg nem elérkezünk Rofelshez. Itt két irányba ágazik az út. Aki egyenesen halad felfelé a műúton, az a Heidihof nevű hotelhez ér, aminek teraszáról fantasztikus kilátás nyílik a környék hegyeire. De én mint mindig most sem az egyszerű útat választottam. Eltértem jobbra egy keskeny, ám a hegy oldalában haladó útra. Innen remekül el lehet látni Chur felé a Rajna völgyében. Nem beszélve a most már alattunk elterülő Maienfeld látképéről. Az út mentén virágzó gyümölcsfák, pihenő padok, míg a lankás hegyi oldalon szőlős kertek, borászatok valamint a legelőkre kiterelt kolompokkal ellátott tehenek teszik látványossá a sétát.

Egy közepes kaptató után elértem egy pár házas települést, ahol az információs tábla egy kőves, meredekebb hegyi út felé terelt. Egy kb. 3 perces erdei sétát követően értem el Heididörfit, azaz Heidi faluját. Itt található a Heidi múzeum és a hely ahol a kislány élt 100 évvel ezelőtt. Minden az akkori időknek megfelelően van berendezve. Itt üzemel Svájc legkisebb postája is, természetesen egy szuvenírbolttal egybekötve. Mellette kecskék, tyúkok teszik még eredetibbé a környéket. Itt egy kicsit olyan érzése támad az embernek minta időutazó lenne. Jól sikerült megragadniuk és bemutatniuk az akkori hétköznapokat.

A falu végében ismét két felé ágazik az út. Az egyik felfelé vezet a hegyen a Heidi Alpokba. Nem nehéz, jól kiépített vándorút, az út mentén ivó kutakkal. Aki ebbe vág bele az egy kb. 5 órás kirándulással számoljon, a táv 12,5 km. A hegy oldalából a kilátás mesés, a madarak koncertje pedig felejthetetlen élményt nyújt.
Aki viszont az egyszerűbb útat választja, az Heididorfból egy pár perces sétával a már említett Heidihofhoz juthat el. Innen pedig műúton térhetünk vissza Maienfeldbe.

A kis körkirándulás, amit én is megcsináltam nem vesz több időt igénybe mint 2 óra. Ide még biztos, hogy többször visszamegyek, mert nagyon tetszett, és közel is van.

Amiről az útikönyvek nem nagyon írnak, Bad Ragaz

Most egy időre félre teszem a bürokráciáról és hétköznapi gondokról szóló bejegyzéseimet és végre arról fogok írni amiért valójában létre hoztam ezt a blogot.
Az útikönyvek többsége alig tesz említést bizonyos helyekről, vagy csak átsiklik rajtuk, pedig lenne miről írni, én ezen hiányosságot igyekszem majd pótolni és esetleg kedvet csinálni egy svájci nyaraláshoz, vagy Ausztriából átugorva egy kiránduláshoz. Mert hát kérem van itt mit látni bőven. Remélem, hogy ez a 7,5 hónap elegendő lesz arra, hogy minden bokrot-fát megnézek és beszámoljak róla.
Első ilyen írásom a jelenlegi főhadiszállásom BAD RAGAZ.
A Rajna völgyében fekvő parasztfaluról először a 13. században tesznek említést.Ekkor fedezte fel az itteni víz gyógyhatását az orvos és filozófus Paracelsus. Az első fürdőt Bad Pfäfersben létesítették. A gyógyvíz jótékony hatásának köszönhetően kezdetét vette a fürdőturizmus. Bad Ragaz mára fontos fürdő központ és számos elit gyógyszállóval rendelkező falu, bár nekem város méretűnek tűnik, de ők ragaszkodnak a falu megnevezéshez. Saját reptere, luxus sofőrszolgálata, számos frekventált golfpályája van. Még mielőtt valaki lemondóan legyintene, hogy ez nem hétköznapi embernek való hely, akkor az téved. A Giessen park szomszédságában kemping van, hatalmas stranddal foci- és teniszpályával. Szóval ez nem csak az elit pihenő helye.Egyébként mindenféle szállodakategória megtalálható itt. Ezen kívül remek kiinduló pont számos túrához, legyen az gyalogszerrel vagy kerékpárral. A bicaj utak jelöltek és jól kiépítettek, térképet a falu központjában található információs irodában lehet szerezni ingyen.
Említésre méltó helyei a luxus gyógyszállók, orvosi központ valamint a Tamina folyó által behatárolt park, ami telis tele van rendezett virágágyakkal és az évszaknak megfelelő növényekkel. De már a Giessensee és  a róla elnevezett park is megér egy sétát. A tó tavasztól őszig rengeteg madárnak ad otthont, a kacsától a hattyúig. A fák lombjai között barna és fekete mókusok ugrándoznak, akiket baró nehéz lencse végre kapni..:) Kellemes sétát tehetünk még a Tamina folyó mentén a Rajnáig, de a Rajna partja is kiépített kerékpár és túra út. Bad Ragaznak van állatkertje is (hétfő szünnap).
A falu utcái a középkor hangulatát idézik, mert kicsik tekergősek, de ezek teszik romantikussá. A főtéren, a Városháza előtt lehetőség van sakkozni és malmozni is felfestett táblákon. Az utcákon található kutakból pedig megtölthetjük a flaskánkat minőségi friss vízzel is.
Bad Ragaz központja, szemben a katolikus templom tornya, bal oldalt a posta és önkormányzat épülete. A képen jobb oldalt nem nagyon látszik az információs iroda.

Fontosabb látnivalók a környéken, melyekről majd bővebben is fogok írni: a Taminaschlucht, a Maienfeldből induló Heidi vándorút, a Jenins Malans közötti körút, a wartensteini vár romja, a pfäfersi kolostor, az öreg fürdő Pfäfersben,  Freudenberg  vár romjai, Gigerwaldsee,valamint a Pizol ( róla már írtam). De ott van még városnézési lehetőségnek a délen fekvő Chur,a liechtensteini Vaduz, Haldenstein kastélya a rózsakerttel valamint Sargans. Ezen települések remekül megközelíthetők tömegközlekedéssel is,- jó és gyors a vasút- de Postautoval a legeldugottabb helyekre is eljuthatunk. A magasabban fekvő helyekre csak május vége és szeptember eleje között közlekednek buszok. Indulás előtt mindig nézzük meg a menetrendet.

Ilyen a Rajna Bad Ragaznál

A Taminapromenade

Házak a Tamina partján

A svájci bürokrácia titkos útvesztői

Mint korábban már írtam elég kukacos társaság a svájci hivatali ügymenet. A szavazás óta bizony elég komolyan megnézik, hogy kinek mennyi időre szól a szerződése. "B"-s tartózkodásit elsőre itt dolgozók nem kaphatnak, csak "L"-t ami addig érvényes ameddig a munkaszerződés szól. A lejárat előtt még egyszer meg lehet hosszabbítani, ha a munkáltató igazolja, hogy tovább dolgozol nála, vagy munkahelyet váltottál és ott tovább tart a szezonod mint az előzőnél. Mivel az "L" egy rövid tartózkodási engedély, így számos előnytől elesik az ember. Például nem nagyon lehet szerződéses szolgáltatást igénybe venni, vagy ha igen egyedi elbírálás alá eső leszel és nem kapsz kedvezményeket. Bankszámlát csak egy egyszerű ún. Gehaltkontot nyithatsz bánkártya nélkül. Így minden hónapban el kell camogni és fel kell venni a pénzed. Egy ilyen számla a Raiffeisennél havi 20 frank. Mivel utalni sem nagyon lehet róla, így minden fizetendő dologról csekket kell kérni. A betegbiztosítóm például most azzal játszik, hogy nem küldött csekket, csak számlát, effektíve nem tudok nekik fizetni. Ezt jeleztem is feléjük, mire elkezdtek értetlenkedni. Több e-mail váltás és személyes megkeresés után végre sikerült megértetni velük, hogy mi  a szitú. Fontos, ha valamiről nem kapunk csekket, akkor azt azonnal jelezzük, mert nagyon megbírságolnak, ha nem fizet az ember határidőben. A helyzet az, hogy sokan még nincsenek tisztában az új rendeletekkel. Valahol érthető, hogy rövid tartózkodásra bizonyos dolgok nem engedélyezettek, de azért a hivatalok tájékoztathatnák egymást a dolgokról. Ez nekem olyan ungarisch..:)
Eltelt egy hónap, ha minden jól megy a hivatali dolgaim is rendeződtek. Újabb tortúra majd szezon végén következik, amikor is majd minden honan ki kell jelentkeznem és fel kell mondanom a számlámat. Ez miatt még legalább 3-5 napot itt kell majd maradnom zárás után.

Csapatépítés 2000 méter felett

Tegnap a svájci kolléganőm közös túrát szervezett a Pizolra.
A Pizol egy 2844 méter magas hegymasszívum Sarganserlandban, St. Gallein kantonban. A hosszanti hegyvonulat Chur északnyugati részénél kezdődik. 3 völgy tagolja szét, a Weisstannental, Taminatal és a Calfesisental. Jelentősebb csúcsai a Sazmartinshorn /2827 m/, a Zanainhorn /2821m/, a Schwarzen Hörner /2645 m/ és a Muntalma /2422 m/. A Pizol csúcsa alatt mintegy 400 méter hosszan terül el  a Pizol gleccser.
Nyáron kedvelt vándorút, 5 kisebb tó is található fent.
Két irányból lehet feljutni kabinos felvonóval. Az egyik Bad Ragazból indul- mi ezen utaztunk- és az 1633 méter magasan fekvő Pardielig tart. Ott 1 étterem, egy hotel és egy kávézó várja  a piheni vágyókat, akik fantasztikus panorámában gyönyörködhetnek. Miután kicsodáltuk magunkat, üllőliftre szálltunk ami a 2226 méter magasan lévő Laufenbödére vitt minket. Onnan gyalogszerrel folytattuk utunkat a hóban, kisebb dombokon áthaladva, míg nem elértük a Pizolhüttét. Itt ismét kifújtuk magunkat. A Pizol csúcsához vezető út innen már komolyabb felszerelést és fizikális erőnlétet igényel, úgyhogy mi csak megcsodáltuk a  hatalmas csúcsot és egy másik úton elindultunk vissza az üllőlifthez. A kilátás a hegy északnyugati oldalán kicsit más. Több ezer méteres magasságból a Rajna folyásirányát követve egészen a Bódeni tóig el lehet látni. A völgyben elterülő falvak kisebb legó városok hatását keltik, az egész olyan mint egy terepasztal.
Miután visszatértünk a Pardiel-hez megebédeltünk, majd sütkéreztünk egyet a hotel napozó teraszán miközben kávéztunk, teáztunk, no meg sütiztünk egyet. Aztán ismét kabinos felvonóba szálltunk és elindultunk lefelé.
A másik útvonal Wangsból indul, színtén felvonóval Furt-ig ami 1522 méter magasan van. Onnan viszont kétszeri átszállással lehet feljutni a Pizolhüttéhez üllő liften. Itt nem kell anyit gyalogolni, mert a lift közvetlenül a Hütténél ér végett.
Nyáron remek vándor túrákat lehet szervezni ide, ki mit bír alapon. Vannak könyebb kirándulos szakaszok és vannak komolyabbak is.
Jó tanács! Aki ilyen magasságokba megy az alaposan kenje be magát magas faktorszámú naptejjel, főleg azokat a részeket melyek szabadon vannak. Vegyünk fel magas UV szűrös napszemüveget- a hóvakság nem kellemes dolog- és egy kalap vagy sapka sem árt. 

A milkás igazolvány

Bármilyen röhejes is a tartózkodásim lila színű, amiről egyből a csoki márka jutott eszembe, így el is neveztem milkás igazolványnak. Ebből következik, hogy nem kellett rá 1 hónapot sem várnom..:)
A tartózkodási engedély külföldi személyek részére-mert ez a becsületes neve- egy fényképes igazolvány, a neveddel, bejelentett lakcímeddel, személyes adataiddal valamint tartalmazza még az érvényességi időt végét is. Estemben a munkaszerződésemben feltüntetett időpont az. Sorszámozott, "L"-s. Az "L" engedély az ún. rövid tartózkodási engedély. Minden új "bevándorló" ezt kapja meg először. Ha jól tudom lejárat előtt még egyszer meg lehet hosszabbítani. A TB kártyám is megérkezett, így most már a dokumentumaim rendben vannak. Ma meg is küldtem a Magyar TB-nek, hogy igen is kint dolgozom és biztosítva vagyok. Mivel sokat kukacoskodtak, mert a formanyomtatványon kijelentkezéskor nem adtam meg a kinti biztosító nevét és a biztosítási számomat. Ez a beszólásuk kicsit meglepett, mert normál aggyal, aki még nem dolgozott abban az országban, annak, hogy legyen biztosítási száma? Majd ha kint lesz és lement a bejelentési procedúra akkor lesz svájci TB számom. Hát van! És ma postáztam is nekik a dokumentumaim másolatait, ami cirka 8 frank volt.
Visszatérve a tartózkodásimra, magyar kolléganőm felvilágosított, hogy ezt mindig tartsam magamnál, mert bárhova is megyek-legyen az kirándulás- ezt mutogatnom kell. Tegnap a kolléganőkkel elmentünk a Pizolra-ez egy hegy itt a környéken- és lobogtattuk a tartózkodásinkat, így 20 frankért tudtunk Tageskard-ot váltani magunknak 70 frank helyett. Szóval ha valaki Svájcba vetődik dolgozni, tartsa magánál eme nemes kis lila színű dokumentumot, mert máskülönben a gatyát is leszedik róla. Nem beszélve arról, hogy egy igazoltatás során is kelhet. Szóval a milkás igazolvány mindig legyen nálad!!.:)