Nekünk magyaroknak ez a két szó nem jelent semmi fontosat, de ha németül írom, hogy Schwabenkinder, Schwabengehen, akkor már egyeseknek elkezd valami derengeni.
Eredetileg egy tiroli falu története után kutakodtam, és ahogy az mostanság lenni szokott, belebotlottam egy érdekes szóba, a fenti Schwabenkinder-be. Innen pedig egyenes út vezettet oda, hogy a kis alpesi településről még egy kannyi infóm sincs, de legalább most már tudom a fentiek mit takarnak.
Forgassuk vissza egy kicsit a történelem kerekét és kalandozzunk egyet a múlt század alpesi világában.
1625-öt írunk. Johann Konrad Konstanz az ausztriai bludenzben fekvő kastély ápolója egy feljegyzésében arról számol be, hogy évente egyre több gyerek megy Montafonból - ez egy régió Bludenztől délre - a sváb földi Ravensburgba. Vajon miért kelnek útra és miért pont ebbe a városba tartanak?
Ezekben az időkben igen nagy volt a szegénység és nélkülözés nem csak a hegylakók körében, de a völgyekben fekvő településeken is - egy parasztcsaládban nem volt ritka a 9-12 gyerkőc - így eset meg, hogy a fenti időpontban már tömegével vándoroltak a gazdaságilag jobb módú német városok felé szezonális munkát keresve az 5-14 éves gyerekek. Nem csak Ausztriából, hanem Dél-Tirolból, Svájcból és Liechtensteinből is. A Schwabenkinder megnevezés pedig a német ajkúságukból ered, hisz mindnyájan német nyelvterületről származtak.
"Orme Goga händ müaßa gehen." - Arme Kinder mussten gehen.
A Schwabengehen kezdetét a 16. századra teszik, tetőfokát pedig a 19. században érte el. Minden évben kora tavasszal - akkor még javában havazott vagy esett az eső - rossz cipőben, lenge ruházatban, batyuval a hátukon vágtak neki a hegyi utaknak, hogy Ravensburg, Friedrichshafen, vagy Kempten gyerekpiacain - Kindermarkt - felajánlják munkaerejüket. A szerencsésebbek falusi gazdaságokhoz tudtak elszegődni, ahol ételt és szállást kaptak, a szezon végeztével-október vége- pedig új ruhával, sapkával és cipővel valamint némi borravalóval térhettek haza. A lányok többsége cselédként helyezkedett el gazdagabb polgári családoknál.
Ravensburg gyerekpiaca
Hogy milyen utat tettek meg ezek a gyerekek akkortájt, arról az alábbi térkép többet mond.
A szédítő távolságokat gyalogszerrel tették meg, nem volt ritka, hogy 7 nap alatt 200 kilométert is gyalogoltak. A terepviszonyok sem voltak kedvezőek. Hatalmas hegyek, hágók, az időjárás szeszélyéről már nem is beszélve - havazás, eső, néhol akár mínusz 10 fokos hőmérséklet.
Ha szerencsés volt a csoport, - a falvakból mindig csapatokban indultak el - akkor éjszakára meg tudták magukat húzni istállókban, ahol egy kicsit felmelegedhettek és aludhattak. A vándorlás során arra azonban nem volt sok idejük. Nem volt ritka, hogy csak napi 4-5 órát pihenhettek.
A vasút kiépítésének köszönhetően az utazások időtartama szerencsésen lerövidült. 1858-ban megnyílt a Chur és Rheineck közötti vonal, ami a graubündeni-svájci-sváb gyerekeknek volt nagy segítség. 1884-ben az Arlberg vasút is elkészült Ausztriában. Itt jegyezném meg, hogy ezen vonalak kiépítésében gyermek munkások is részt vettek- az Arlberg alagút építéséről szóló írásban botlottam bele a Schwabenkinder kifejezésbe.1891-ben pedig megalakul a Parasztgyerek Egyesület ami innentől szervezett formában utaztatta az osztrák gyerekeket. Ebben az évben gőzös hajók is útnak indulnak a Bodeni tavon, ezzel is rövidítve az utazás idejét.
Kindermarkt
A piac márciusban kezdődött és október végéig tartott. Nem volt veszélytelen a gyerekek számára. Gyakran voltak zaklatásoknak kitéve, de a munkáltatók is előszeretettel éltek vissza a szolgálataikkal. Az 1800-as évek vége felé már elég nagy volt a zúgolódás a gyerekpiacok ellen, egy újságcikk egyszerűen csak Sklavenmarkt-ként azaz rabszolgapiacként említi a helyeket. A virágzásnak még Mária Terézia 1774-es oktatási reformja sem tudott gátat szabni - ekkor vezette be az iskolakötelezettséget a 6 és 12 év közötti gyerekeknek - mert 1796-ban Josef Rahrer arról ír, hogy a tiroli imsti körzetet több mint 700 gyermek hagyta el azzal a céllal, hogy Sváb földre menjen.
A Schwabengehen alkonya
A 19. században fénykorát élő Kindermärkte - azokban az időkben évente 5-6000 gyerek fordult meg a piacokon- alkonyát az I, Világháború kitörése jelentette.1915-től az ilyen piacok szüneteltek is, azonban a háború végeztével ismét megnyitottak. 1921-ben pedig Württenberg már a Schwabenkinder-re is kiterjesztette az iskolai kötelezettséget. Mindez azonban nem volt akadálya a Kindermarkt zavartalan működésének, hisz amíg volt kínálat és kereslet addig minden ment a maga útján. A feljegyzések szerint a sváb járásnak 1950-ben lett vége.
Számos írás maradt meg a Schwabenkinder-ről. Köztük van Regina Lambert életrajza is. Ő 10 évesen ment szerencsét próbálni Sváb földre és ezen élményeiről könyv formájában számol be.
2002-ben jelent meg Elmar Bereuter "Die Schwabenkinder" című regénye, amiből 2003-ban osztrák-német koprodukcióban film is készült.
Eredetileg egy tiroli falu története után kutakodtam, és ahogy az mostanság lenni szokott, belebotlottam egy érdekes szóba, a fenti Schwabenkinder-be. Innen pedig egyenes út vezettet oda, hogy a kis alpesi településről még egy kannyi infóm sincs, de legalább most már tudom a fentiek mit takarnak.
Forgassuk vissza egy kicsit a történelem kerekét és kalandozzunk egyet a múlt század alpesi világában.
1625-öt írunk. Johann Konrad Konstanz az ausztriai bludenzben fekvő kastély ápolója egy feljegyzésében arról számol be, hogy évente egyre több gyerek megy Montafonból - ez egy régió Bludenztől délre - a sváb földi Ravensburgba. Vajon miért kelnek útra és miért pont ebbe a városba tartanak?
Ezekben az időkben igen nagy volt a szegénység és nélkülözés nem csak a hegylakók körében, de a völgyekben fekvő településeken is - egy parasztcsaládban nem volt ritka a 9-12 gyerkőc - így eset meg, hogy a fenti időpontban már tömegével vándoroltak a gazdaságilag jobb módú német városok felé szezonális munkát keresve az 5-14 éves gyerekek. Nem csak Ausztriából, hanem Dél-Tirolból, Svájcból és Liechtensteinből is. A Schwabenkinder megnevezés pedig a német ajkúságukból ered, hisz mindnyájan német nyelvterületről származtak.
"Orme Goga händ müaßa gehen." - Arme Kinder mussten gehen.
A Schwabengehen kezdetét a 16. századra teszik, tetőfokát pedig a 19. században érte el. Minden évben kora tavasszal - akkor még javában havazott vagy esett az eső - rossz cipőben, lenge ruházatban, batyuval a hátukon vágtak neki a hegyi utaknak, hogy Ravensburg, Friedrichshafen, vagy Kempten gyerekpiacain - Kindermarkt - felajánlják munkaerejüket. A szerencsésebbek falusi gazdaságokhoz tudtak elszegődni, ahol ételt és szállást kaptak, a szezon végeztével-október vége- pedig új ruhával, sapkával és cipővel valamint némi borravalóval térhettek haza. A lányok többsége cselédként helyezkedett el gazdagabb polgári családoknál.
Hogy milyen utat tettek meg ezek a gyerekek akkortájt, arról az alábbi térkép többet mond.
A szédítő távolságokat gyalogszerrel tették meg, nem volt ritka, hogy 7 nap alatt 200 kilométert is gyalogoltak. A terepviszonyok sem voltak kedvezőek. Hatalmas hegyek, hágók, az időjárás szeszélyéről már nem is beszélve - havazás, eső, néhol akár mínusz 10 fokos hőmérséklet.
Ha szerencsés volt a csoport, - a falvakból mindig csapatokban indultak el - akkor éjszakára meg tudták magukat húzni istállókban, ahol egy kicsit felmelegedhettek és aludhattak. A vándorlás során arra azonban nem volt sok idejük. Nem volt ritka, hogy csak napi 4-5 órát pihenhettek.
A vasút kiépítésének köszönhetően az utazások időtartama szerencsésen lerövidült. 1858-ban megnyílt a Chur és Rheineck közötti vonal, ami a graubündeni-svájci-sváb gyerekeknek volt nagy segítség. 1884-ben az Arlberg vasút is elkészült Ausztriában. Itt jegyezném meg, hogy ezen vonalak kiépítésében gyermek munkások is részt vettek- az Arlberg alagút építéséről szóló írásban botlottam bele a Schwabenkinder kifejezésbe.1891-ben pedig megalakul a Parasztgyerek Egyesület ami innentől szervezett formában utaztatta az osztrák gyerekeket. Ebben az évben gőzös hajók is útnak indulnak a Bodeni tavon, ezzel is rövidítve az utazás idejét.
Kindermarkt
A piac márciusban kezdődött és október végéig tartott. Nem volt veszélytelen a gyerekek számára. Gyakran voltak zaklatásoknak kitéve, de a munkáltatók is előszeretettel éltek vissza a szolgálataikkal. Az 1800-as évek vége felé már elég nagy volt a zúgolódás a gyerekpiacok ellen, egy újságcikk egyszerűen csak Sklavenmarkt-ként azaz rabszolgapiacként említi a helyeket. A virágzásnak még Mária Terézia 1774-es oktatási reformja sem tudott gátat szabni - ekkor vezette be az iskolakötelezettséget a 6 és 12 év közötti gyerekeknek - mert 1796-ban Josef Rahrer arról ír, hogy a tiroli imsti körzetet több mint 700 gyermek hagyta el azzal a céllal, hogy Sváb földre menjen.
A Schwabengehen alkonya
A 19. században fénykorát élő Kindermärkte - azokban az időkben évente 5-6000 gyerek fordult meg a piacokon- alkonyát az I, Világháború kitörése jelentette.1915-től az ilyen piacok szüneteltek is, azonban a háború végeztével ismét megnyitottak. 1921-ben pedig Württenberg már a Schwabenkinder-re is kiterjesztette az iskolai kötelezettséget. Mindez azonban nem volt akadálya a Kindermarkt zavartalan működésének, hisz amíg volt kínálat és kereslet addig minden ment a maga útján. A feljegyzések szerint a sváb járásnak 1950-ben lett vége.
Számos írás maradt meg a Schwabenkinder-ről. Köztük van Regina Lambert életrajza is. Ő 10 évesen ment szerencsét próbálni Sváb földre és ezen élményeiről könyv formájában számol be.
2002-ben jelent meg Elmar Bereuter "Die Schwabenkinder" című regénye, amiből 2003-ban osztrák-német koprodukcióban film is készült.
