Dolgos hétköznapok

Itt így néz ki egy átlagos munkanapom.
Reggel 8-ra megyek dolgozni, bedobom a gépbe a szennyeseket, aztán felmegyek és kiporszívózóm meg felmosom az éterem helyiségeit, aztán a halt, recepciót, tv-szobát, majd megcsinálom a vendég mosdókat és a személyzeti részt. Ezzel általában 10-ig végzek, utána irány  a mosókonyha, a vasalni valók előkészítése, és újabb adag cuccok mosógépbe helyezése. Aztán irány a szobák. A maradó szobákat itt Restant-nak hívják, míg az utazókat Depart-nak.A hotel 10 szobás, ebből 4 nagy és 6 kisebb szoba van. 11-kor ebéd, a vasalógép beindítása, aztán vissza szobázni. Azokat a szobákat is ellenőrizni kell minden nap amelyekbe nem jött vendég. Ezekben heti egyszer portörlés és porszívózás van. Végül a folyosó és lépcsőház portalanítása és felporszívózása. Ha fent végeztem irány a mosókonyha. Az éttermi terítők, szalvéták, konyhai textíliák vasalása- napi 2-3 órát vesz igénybe. Közben újra megtömöm a gépeket. Ha végeztem a vasalt dolgokat odafent elrakom. Utána jön a kézi vasalás, a szakács kabátok és nadrágok vasalása. Ha mindennel készen vagyok, akkor rendbe teszem a mosókonyhát. Felporszívózás, gépek letakarítása, felmosás. Általában 17-18-ig dolgozom.
A mosókonyhából remek kilátás nyílik a kertre és a hatalmas hegyekre, így vasalás közben a tájat is csodálhatom.:)
Később az étterembe is be kell majd segítenem, poharakat mosni és ételeket kiadni.
Heti 5 napot dolgozom, hétfőn a hotel zárva van, akkor mindenki együtt szabad és mindenkinek van saját plusz egy szabadnapja. Ezt mindig a főnökség ossza be, hogy mikor kapod meg a második szabadnapodat.

A fogorvos széke

Aki Agatha Christie művének sztoriját várja tőlem, az most nagyot fog csalódni. Itt senkit nem ölnek meg, csak úgy érzem muszáj ezt az élményemet megosztani, mert Svájcban magyar nem igen jár fogorvoshoz. Mert hát még ők is hozzánk járnak protkót csináltatni.
Mint korábban már írtam, egy nagyobb tömésem úgy döntött, hogy távozik..:)
Elmentem a helyi fogdokihoz és annak rendje módja szerint bejelentkeztem. Következő hét hétfőjére kaptam időpontot és közölték velem, mivel először járok náluk, így majd akkor 250 frankot le is gombolnak rólam. A tömés ára a méret függvénye lesz, azt nem tudták megmondani hogy mennyi. Egy héten keresztül minden nap azon görcsöltem, hogy vajon mennyi lesz ez a kis "kaland". A főnöknőm is megkérdezte, hogy muszáj-e megcsináltatnom, nem tudok-e vele szezon végéig várni, mert ez sokba fog nekem kerülni. Annyit mondott még, hogy ő is hozzájuk jár, említsem meg a nevét, hátha adnak egy kis kedvezményt. Nos akinek már volt fogászati gondja az tudja mit jelent a fájós fog, az idő pedig túl hosszú ahoz, hogy elhanyagoljam a tömést. Haza utazni nem tudok, mert még csak most kezdtem dolgozni. Közben pedig hallottam különböző rém sztorikat 800 frankos fogászati költségről is.
Szóval eljött a "nagy" nap délutánja. Összeszedtem minden pénzimet és elindultam a fogorvoshoz. A rendelő egy önálló 1 szintes épület, az ügyfeleknek teremgarázzsal. A recepción egy kedves fiatal lány fogadott, mutattam a kártyámat neki, mire bevezetett egy szobába és beültetett a székbe. Őszinte leszek odahaza jobban be van rendezve a magán dokim rendelője mint ez. Itt egy széken és két műszeres állványon kívül más nem volt. Még bútorzat sem. Megkérdezte, hogy mi a panaszom, majd megnézte a fogamat, aztán elment, majd pár perc múlva egy köténnyel tért vissza amit rám terített. Rögtön leesett, hogy ez röntgenezni fog. Kedvesen elmondta, hogy mit fog csinálni, majd amikor elkészült a felvétel, elment a  filmmel. Közben azért, hogy ne uncsizzak hozott egy két oldalas nyomtatványt amit ki kellett töltenem. Személyes adatok, van-e valami allergiám, gyógyszerérzékenységem...stb. Néhány perc elteltével megjelent egy idősebb hölgy, bájosan mosolyogva, ő volt a fogorvos néni. Én egyből lehervadtam, mert amit mondott az nem volt jó hír. Közölte, hogy a fogam-ami gyökér kezelt- elhalt, ki kell húzni és pótlást kell csinálni. Szuper, pont erre vágytam! Kérdezte fáj-e. Mondtam, hogy nem, csak nem akarom, hogy nyitva maradjon. Kérdezte, hogy van-e odahaza saját fogdokim, mondtam, hogy igen. A lelkemre kötötte, hogy amint novemberbe haza utazom menjek el és csináltassam meg. Bólogattam mint kiskutya  a gazdinak. Látva, hogy sík ideg vagyok elkezdett kérdezgetni. Honan jöttem, hol dolgozom, hogy tetszik..stb. Aztán szépen beszúrta, hogy pótolja  a tömésemet, de ha vége a szezonomnak, otthon azonnal csináltassam meg. Mindent megígértem neki..:) Közben azt is mondta, hogy a svájci fogászat a világon az egyik legdrágább, és sokan járnak tőlük külföldre fogat csináltatni, köztük Magyarországra is, mert ott nagyon olcsók a dokik.
Miután elmondta, hogy mit hogyan fog csinálni, közölte, hogy a röntgennel együtt 180 frankot kell majd fizetnem, és ezzel hanyat is vágódtam a székben, mert az asszisztens ledöntötte a támlát. Itt fekve csinálják az alsó fogókat. Az elszívót meg nem te tartod magadnak, hanem az asszisztens. A tömés menete hasonló mint otthon, körbecsiszolják a helyét, behelyeznek egy gyűrűt és azt szépen kitöltik. Itt nem kutyulnak tömés anyagot, hanem egy cső segítségével kitöltik a gyűrűt, az anyag azonnal megköt, ezt lecsiszolják és kész is.Nem kell öblögetned sem, mert az elszívóval mindent eltüntetnek.
A tömésemet kicsinek számolta fel, a 250 frankot sem kellett kifizetnem. A röntgent egy szakvéleménnyel adta oda, majd kaptam rendes számlát és csekket az összegről, amit aztán a postán kellett befizetnem.
Szóval baromira örültem, hogy ennyiben megúsztam- és mivel itt azonnal lehet enni, célba is vettem az első cukrászdát.:)
Sehol nem jó dokihoz menni, de külföldön meg főleg nem. Full jó ellátás, remek műszerezettség, én azért ezt a kis "kalandot" kihagytam volna. Viszont a doktornőnek nagyon hálás vagyok amiért ilyen "baráti" árat számolt fel nekem.

Ház a szakadék szélén

“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.” 

A nagy átverés után szépen haza kullogtam. Úgy volt, hogy a pályáztatóm újra pályáztat díjtalanul, de akkor- mint mindig- a sors most is közbe szólt. Jött egy e-mail egy Pfäfers nevű helységből, hogy szobalányt keresnek, meg este kisegítőt az étterembe. Előszedtem az osztrák térképemet és lelkesen keresni kezdtem a települést. Hát gáz volt, mert egész Ausztriában nincs ilyen nevű helység, szóval egy kisebb fejvakarás után beütöttem a google-be a nevet és néztem egy nagyot az eredmény láttán. A falu Svájcban van, annak is a keleti felén, St. Gallein kantonban. 
Gondoltam üsse kő, Svájcban még nem dolgoztam, egy próbát megérne, így elküldtem a pályázati anyagomat. Kb. 10 perc múlva jött egy e-mail. Mikor tudok kimenni hozzájuk egy bemutatkozó beszélgetésre? Tanulva  a korábbi dolgokból vissza írtam, hogy mit szólnának egy két napos próbamunkához, és akkor látnák én mit tudok és én is megismerhetem őket. A válasz percek múlva meg is érkezett, hogy január végén várnak, addigra a szerződésemet is előkészítik. Kérdeztem, hogy valójában mi is lenne a munka. 10 szoba, mosás, vasalás, és alkalmanként este kisegíteni az étteremben teríteni ill. az ételeket kiadni. Ez így nem is hangzik húzósnak. A honlapjuk nyitó oldala egy kicsi kastély szerű épületet ábrázolt, közepén egy toronnyal. Az épület egyik oldala közvetlenül a szakadék szélére épült, erre az oldalra néz az étterem,a téli kert és egy szabadtéri terasz is. Szakmai szemmel nézve itt nem lesz para mentes az ablakpucera egy tériszonyosnak, mert a plafonig érő ablakok alatt a nagy mélységen kívül nincs más. Az alatuk lévő város házai csak apró pontoknak tűnnek. 
Így esett, hogy január végén ismét útra keltem nyugatnak. A főnöknőm már várt rám az állomáson. Miközben a szálloda felé mentünk, lelkesen kalauzolt, hogy a településen mit hol fogok találni, és azt is közölte, hogy a szállásom is itt lesz, majd egy épületre mutatott a hegyoldalban ami egy szirten állt.- Az lesz a munkahelyem- és ezzel elindultunk egy meredek, szűk, szerpentines úton felfelé.
A hotel a falu szélén feküdt, a már említett szirten. Mivel itt szezon vége volt, így egy vendégszobát kaptam a próbamunkára tőlük. Este a főnöknőm végig kalauzolt a szállodán, a padlástól a pincéig mindent megmutatott. Örömmel vettem észre, hogy itt nincs szauna, gőzfürdő meg egyéb baromság. Utálom azokat pucerálni.
Este a családdal vacsoráztam. Kiderült a főnöknő férje itt a főszakács és a könyvelő, a fiuk pedig a másod szakács. A személyzet többi tagja egy kelet-német, egy svájci és egy magyar felszolgáló, egy portugál házmester, és egy portugál konyhai kisegítő. Azt, hogy megkerestek engemet, a magyar lánynak köszönhettem, mivel nagyon elégedettek voltak a munkához való hozzáállásával. Az eredetileg felszolgáló lány olykor szobalányként is bevethető, míg a többiek csak azt csinálják meg amire valóban alkalmazzák őket.
Másnap vele dolgoztam együtt, 8 szobát kellett megcsinálnunk érkezőre. Én fürdőszobáztam, ő szobázott, a főnöknő pedig a szennyesekkel rohangászott a mosodába. Érdekes volt számomra, hogy a főnöknőm, minden olyan munkát -amit személyzet csinál- el tud látni. Elmondta, hogy alacsony forgalom esetén, szobalánykodik, mos, vasal, ha szabadnapos egy pincér, akkor ő a beugró. Ez a hölgy az első aki gyakorlatban is tudja, hogy mit jelent az adott munka elvégzése, ami nekem nagyon tetszett. 
Másnap az étteremben segítettem, a felújított téli kertet takarítottuk ki és terítettük meg az asztalokat. Délután a reggelihez terítettem meg a reggeliző szobában, majd a kiadó pultnál vetettek be. A konyhai liften feljövő tálakat kellett kiadnom a pincéreknek, a szennyes tálakat pedig egy másik liften leküldeni. Miután bezárt az étterem, a főnöknő pár dolgot megmutatott a mosókonyhában, még vasalni is volt időm. Munka után elmentem a környéken egyet sétálni. A hotelből egy várromot láttam amit szerettem volna megnézni, de a kijelölt túra út kacskaringósan vezetett oda és sötétedésig nem értem volna vissza. Félúton egy kecske kolóniával is összetalálkoztam és náluk rendesen elment az idő. Vacsi után szólt a főnöknőm, hogy fél kilencre vár a szerződés aláírására. Egy nyugis helyre vonultunk, kisebb paksamétával érkezett a szobába. A szerződés 3 oldalas volt, minden pontját átbeszéltük. Kiderült a munkahelyi étkezésért 180 frankot havonta levon a béremből, de erről külön szerződést írtunk alá, amiben tételesen szerepelt, hogy mibe kerül neki a reggelim, ebédem. Ha szabadnapos vagyok, akkor is jöhetek enni, ha nem akkor azt hó végén visszafizetik.
A szállásom elvileg egy szoba lett volna havi 400 frankért közös fürdőszobával. Aki valaha lakott már úgy, hogy másokkal kellett közösködnie a fürdőn az most tudhatja miről írok. Soha nem tudsz oda bejutni akkor amikor kell, reggel baromi nagy cirkuszok vannak..stb. Szóval felajánlott nekem egy másik helyen egy szobát saját fürdővel, színtén lent a városban, havi 700 frankért. Még mielőtt valaki megkérdezné, hogy miért kell ezekért fizetnem, amikor az osztrákoknál az ilyen ingyen van, azok olvassák el a korábbi bejegyzéseimet, arról, hogy milyenek az "ingyen szállások és kaják". Meg hát ez Svájc. Levegő vétel 2 frank, büfizés 5 frank, egyszóval itt mindenért fizetni kell. 
Miután aláírtuk a szerződést 3 példányban, kaptam tőle 200 frankot, mondván az utazásom sem volt ingyen meg egy kis borravaló jól jön. Búcsúzóul közölte, hogy reggel elvisz Sargansba, ahonnan a nemzetközi vonatom indul Budapestre, hogy ne kelljen buszoznom.
Pár napom van az indulásig és nagyon remélem, hogy sikerrel járok és nem lesz semmi "trükk" a munkáltató részéről. A szerződésem egyébként márciustól október végéig szól. Szóval nagy izgalommal várom, már csak azért is, mert ez lesz az első olyan hely ahol egyedül fogok dolgozni.
Szóval a történet Svájcban folytatódik..:)