Sok település van Ausztriában ami valami különleges dologhoz adta a nevét, azonban csak a most következő úti célom az egyetlen amiről egy ókori régészeti korszakot neveztek el. A hallstatti kultúra kifejezés szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Más néven ez az európai vaskor ami az itt élt kelta népek hagyatékai után kapta nevét. Számtalan lelőhelyével ez a régészet Mekkája.
Az itt élők jólétének alapját sokáig a környező hegyek ásványkincsei adták, mint a réz és a só, azonban mára az idegenforgalomé a főszerep. Ennek ellenére egy 80-as évek beli statisztika szerint, amikor 1200 fő volt az állandó lakóinak száma, már már csak 798 fő maradt. Hogy lehet ez, amikor sokan boldogan választanák ezt a helyet állandó otthonuknak? Az ördög a részletekben rejlik, mégpedig abban, hogy az idegenforgalom és az ahoz kapcsolódó tevékenységek mégsem biztosítanak mindenkinek megélhetést.
Földrajzi adottsága miatt pedig a mezőgazdasági tevékenységek teljesen kizártak, - kivéve a halászat - a régen működő bánya mára szintén turisztikai látványosság.
Ehez persze még olykor a természet szeszélye is hozzájárul, amikor is a heves és folyamatos esőzéseknek köszönhetően a tó vize megemelkedik és kiárad.
A fentiek azonban senkit ne tántorítsanak el attól, hogy esetleg hosszabb vagy rövidebb időt eltöltsenek ezen a mesés helyen.
Mivel számtalan blog és információ kering a világhálón a település nevezetességeiről, így én azokat most hanyagolnám. Helyette inkább néhány általam is kevésbé ismert tényről,
sztoriról szeretnék említést tenni.
Arról már korábban írtam, hogy hogyan nyerik ki a fogyasztásra alkalmas sót. Viszont a kezdeti
időkben a folyamat nem volt ilyen egyszerű.
Ezen a helyen indult meg több mint 7000 évvel
ezelőtt a fehér arany bányászata. A fent maradt írásokból kiderült, hogy a vaskori bányászok még kezdetleges szerszámokkal, csákánnyal, ásóval, vaspengéjű törökkel termelték ki a
sót. A véres verítékkel kinyert terméket speciális bőrputtonyokban szállították a hátukon.
A későbbi időkben azonban már itt is vízzel vegyített só oldatott hoztak a felszínre amit a
helyi sóházakban dolgoztak fel.
A három fotón egy ilyen sóházat láthatunk.
Érdemes a turistacsalogató útvonalakon kívül is tekeregni, mert számos szép és érdekes dologra bukkanhatunk a "kalandozások" során.
Hallstatt másik érdekessége az építészeti jellegzetessége. A helyhiány miatt ugyan is a lakosok szó szerint egymásra építkeztek - azért azt tegyük hozzá, hogy a biztonságosság figyelembevétele mellett. Többek között ezen építészeti "különlegesség" adja a hely utánozhatatlan egyediségét, nem túlzok ha azt írom, hogy meseszerűségét.
Az épületek a mai napig állnak, a helyiek az állapotukra nagyon vigyáznak.
És akkor még maradjunk egy kicsit az építészetnél.
Az elmúlt években nagy port kavart, hogy egy kínai ingatlancég Ázsiában megépítette Hallstatt mását ami finoman szólva is távol áll az eredetitől, de a helyiek ezt a bejelentés nélküli "akciót" nagyon zokon vették.
Hogy miért pont Kína? Évente több ezer kínai és más ázsiai országból származó turista látogat el ide. A régió és talán Salzkammergut legnagyobb bevételét ők hozzák.
A dolog másik pikantériája, hogy 2011 óta a munkálatokban résztvevő tervezők, ide jártak összegyűjteni az infókat és ez senkinek nem tűnt fel.:)
Megnyugvás talán a számukra, hogy a pletykák szerint a másolat kicsit hibádzott, mégpedig abban, hogy a beletelepített halak többsége elpusztult. tetemük elegánsan úszkált a víz felszínén, és hát ugye azok a fránya hegyek melyek körbe ölelik az eredeti tavat is hiányoztak.
Egy másik érdekesség, hogy a települést anno csak nyáron lehetett szárazföldön is megközelíteni. Egészen 1966-ig amikor is átadták a falu alatt húzódó alagutat az autóforgalomnak. Rengeteg népszavazás előzte meg a munkálatok megkezdését,- az 1800-as évek közepétől- amin a helyiek mindig megvétózták az építkezést. Ma egy nagyon korszerű és biztonságos alagúton lehet bejutni Hallstatt központjáig, azonban a parkolás 5 euró/ óra.
Helyi kert kilátással
A római katolikus plébániatemplom sírkertjéből ilyen panoráma tárul elénk.
Az árvizeket jelző oszlop: a legutolsó áradás 2013-ban volt.
Ha már eljutottunk ide, akkor egy kis hajókázástól se fosszuk meg magunkat. Idegenvezetés mellet csodálkozhatunk rá a túlpart szépségeire.
Mint mondjuk erre a kis kuckóra, ami magán
kézben van, de a vasútvonal és a hegyek is
ámulatba ejtik az embert.
Az itt élők jólétének alapját sokáig a környező hegyek ásványkincsei adták, mint a réz és a só, azonban mára az idegenforgalomé a főszerep. Ennek ellenére egy 80-as évek beli statisztika szerint, amikor 1200 fő volt az állandó lakóinak száma, már már csak 798 fő maradt. Hogy lehet ez, amikor sokan boldogan választanák ezt a helyet állandó otthonuknak? Az ördög a részletekben rejlik, mégpedig abban, hogy az idegenforgalom és az ahoz kapcsolódó tevékenységek mégsem biztosítanak mindenkinek megélhetést.
Ehez persze még olykor a természet szeszélye is hozzájárul, amikor is a heves és folyamatos esőzéseknek köszönhetően a tó vize megemelkedik és kiárad.
A fentiek azonban senkit ne tántorítsanak el attól, hogy esetleg hosszabb vagy rövidebb időt eltöltsenek ezen a mesés helyen.
Mivel számtalan blog és információ kering a világhálón a település nevezetességeiről, így én azokat most hanyagolnám. Helyette inkább néhány általam is kevésbé ismert tényről,
sztoriról szeretnék említést tenni.
időkben a folyamat nem volt ilyen egyszerű.
Ezen a helyen indult meg több mint 7000 évvel
ezelőtt a fehér arany bányászata. A fent maradt írásokból kiderült, hogy a vaskori bányászok még kezdetleges szerszámokkal, csákánnyal, ásóval, vaspengéjű törökkel termelték ki a
sót. A véres verítékkel kinyert terméket speciális bőrputtonyokban szállították a hátukon.
A későbbi időkben azonban már itt is vízzel vegyített só oldatott hoztak a felszínre amit a
helyi sóházakban dolgoztak fel.
Érdemes a turistacsalogató útvonalakon kívül is tekeregni, mert számos szép és érdekes dologra bukkanhatunk a "kalandozások" során.
Hallstatt másik érdekessége az építészeti jellegzetessége. A helyhiány miatt ugyan is a lakosok szó szerint egymásra építkeztek - azért azt tegyük hozzá, hogy a biztonságosság figyelembevétele mellett. Többek között ezen építészeti "különlegesség" adja a hely utánozhatatlan egyediségét, nem túlzok ha azt írom, hogy meseszerűségét.
És akkor még maradjunk egy kicsit az építészetnél.
Az elmúlt években nagy port kavart, hogy egy kínai ingatlancég Ázsiában megépítette Hallstatt mását ami finoman szólva is távol áll az eredetitől, de a helyiek ezt a bejelentés nélküli "akciót" nagyon zokon vették.
Hogy miért pont Kína? Évente több ezer kínai és más ázsiai országból származó turista látogat el ide. A régió és talán Salzkammergut legnagyobb bevételét ők hozzák.
A dolog másik pikantériája, hogy 2011 óta a munkálatokban résztvevő tervezők, ide jártak összegyűjteni az infókat és ez senkinek nem tűnt fel.:)
Megnyugvás talán a számukra, hogy a pletykák szerint a másolat kicsit hibádzott, mégpedig abban, hogy a beletelepített halak többsége elpusztult. tetemük elegánsan úszkált a víz felszínén, és hát ugye azok a fránya hegyek melyek körbe ölelik az eredeti tavat is hiányoztak.
kézben van, de a vasútvonal és a hegyek is
ámulatba ejtik az embert.
