A Salzkammergut szívében fekvő városka nem csak turisztikai látványosságokban bővelkedik, de remek gyógyfürdőhely is.
A Traun és Ischl találkozásánál fekvő település nevét a kelta eredetű Iscula szóból származtatják.
A vidék már a történelem előtti időkben is lakott terület volt. A rá vonatkozó első írásos említés azonban 1192-ből származott és mi mással is függött volna az össze mint a sóval, amely a város fejlődéstörténetének elválaszthatatlan része a mai napig is.
A fehér arany bányászata 1562 körül indult meg, azonban a város virágkorának kezdete a 19. század elejére tehető, amikor is felfedezték a jótékony hatású sós forrásokat.
Egy kis érdekesség, hogy az akkori vegyelemzések szerint a helyi források vízében 27% a só, míg az átlagos tengerében 3,5%, még a legsósabbnak ismert Holt-tengert is megelőzte ami 24%-os tartalommal bírt.
1821-ben egy orvos új kezdeményezésbe fogott bele: fürdőkamrákat hoztak létre amelyekben sós vízzel gyógyították a rászorulókat. A kúrák olyan sikeresek voltak, hogy még Amerikából is érkeztek gyógyulni vágyók.
Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy milyen "nyavalyákra" is jó a helyi sós víz. Légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedésekre, reumára, anyagcserezavarokra, gyomor-máj- és epe bántalmakra, valamint női bajokra.
A hely sikerére a császári család is felfigyelt, és 1827-től ők is rendszeres látogatói voltak Ischl-nek. A pletykák szerint egy ilyen jótékony gyógykúrás kezelésnek volt köszönhető Ferenc József világra jötte is, Ezért is kapta születésekor a Salzprinz- Sóherceg becenevet.
Ferenc József későbbi életének meghatározó helye lett a város, hisz itt ismerkedett meg Sissy-vel és közel 60 évig nyaranta innen irányította a birodalmát.
Jelenléte számos udvari, valamint az ahoz közel kerülni kívánó embert vonzott ide. Ezekben az időkben rengeteg villa, nyaraló épült Bad Ischlben. Itt élni státusszimbólum volt egy osztrák számára.
A városka mára egy kellemes, nem harsogó fürdőhely, ahol még az utcákat belengi a K und K-s idők légköre. Nincs olyan kirakata ahonnan ne egy Ferenc József vagy Erzsébet képével díszített tárgy köszönne vissza, de a só sem szorult háttérben. A boltok polcain ott sorakoznak a híres Bad Ischl konyhai sók különböző fűszerezésben is, de vásárolhatunk sókristályt is a só fürdőkről nem is beszélve.
Ez mellett azért ne feledkezzünk meg a kulináris élvezetekről sem.
A Zauner cukrászda épülete műemlék jellegű és nem ehető, de a benne árusított cukrásztermékeket egy kávé vagy tea mellett érdemes megkóstolni. Azt csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy az asztalért sorban kell állni, merthogy dugig van vendégekkel. Természetesen elvitelre is lehet vásárolni. És ha már Ischl, akkor ne hagyjuk ki az islert. A valódi itteni süti egy omlós linzertésztából készült és savanykás lekvárral töltött tészta, mely innen indult hódító útjára.
Több féle változatban is lehet kapni és ma már nem csak
lekvárral töltik, hanem habos, könnyű csokikrémmel is.
Persze más jellegű édességekkel is feltöltekezhetünk.
És ha már "bűnöztünk" egyet a cukiban, akkor persze járjuk is le azt.
A város szívében a számos üzleten kívül kiemelkedő látványosságok a Lehár Villa, a Kaiservilla és annak parkja,
a Gyógypark és épülete, a posta épülete, az Ivócsarnok valamint a Pfarrkirche. Érdemes végig sétálni az Espelanade-n, magyarul sétányon a Sissy parkig ami egy gyönyörű kertet és a lovas pályát rejti magában.
Akinek a gyaloglás nincs kedvére, vagy éppen egészségügyi okokból nem megy, az egy kis vasútra pattanhat és úgy tekintheti meg - idegenvezetés mellett - a városka nevezetességeit.
A Zauner homlokzata
Az Ivócsarnok oldalsó bejárata
Az Ivócsarnok előtti tér a panoráma kis vasúttal
A posta épülete
Az Ivócsarnok homlokzata
Esplanade-sétány
Házak a Traun folyó mentén
Tájkép csata után lehetne a címe a Kaiservilla-ról
készült képeknek, merthogy a jövetelem előtti éjszakán egy igen kegyetlen vihar vonult át a
völgyön, nem kímélve a park fáit sem. Természetesen a károk miat a park nem volt teljes egészében bejárható.
A villát Zsófia nászajándékba adta Ferenc Józsefnek, aki közel 60 éven át töltötte itt a nyarait. Az épület klasszicista stílusú, biedermeier berendezésekkel. Idegenvezetéssel látogatható.
A vihar nem kegyelmezett az őshonos fáknak
Kaiservilla
Az Espelande-n haladva dél felé érhetjük el ezt a nem rég készült kis parkot, ahol egy gyönyörűen gondozott kertet és a lovas pályát találhatjuk, ami valaha a császárné kedvelt helye volt.
A vidék már a történelem előtti időkben is lakott terület volt. A rá vonatkozó első írásos említés azonban 1192-ből származott és mi mással is függött volna az össze mint a sóval, amely a város fejlődéstörténetének elválaszthatatlan része a mai napig is.
Egy kis érdekesség, hogy az akkori vegyelemzések szerint a helyi források vízében 27% a só, míg az átlagos tengerében 3,5%, még a legsósabbnak ismert Holt-tengert is megelőzte ami 24%-os tartalommal bírt.
1821-ben egy orvos új kezdeményezésbe fogott bele: fürdőkamrákat hoztak létre amelyekben sós vízzel gyógyították a rászorulókat. A kúrák olyan sikeresek voltak, hogy még Amerikából is érkeztek gyógyulni vágyók.
A hely sikerére a császári család is felfigyelt, és 1827-től ők is rendszeres látogatói voltak Ischl-nek. A pletykák szerint egy ilyen jótékony gyógykúrás kezelésnek volt köszönhető Ferenc József világra jötte is, Ezért is kapta születésekor a Salzprinz- Sóherceg becenevet.
Ferenc József későbbi életének meghatározó helye lett a város, hisz itt ismerkedett meg Sissy-vel és közel 60 évig nyaranta innen irányította a birodalmát.
Jelenléte számos udvari, valamint az ahoz közel kerülni kívánó embert vonzott ide. Ezekben az időkben rengeteg villa, nyaraló épült Bad Ischlben. Itt élni státusszimbólum volt egy osztrák számára.
Ez mellett azért ne feledkezzünk meg a kulináris élvezetekről sem.
A Zauner cukrászda épülete műemlék jellegű és nem ehető, de a benne árusított cukrásztermékeket egy kávé vagy tea mellett érdemes megkóstolni. Azt csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy az asztalért sorban kell állni, merthogy dugig van vendégekkel. Természetesen elvitelre is lehet vásárolni. És ha már Ischl, akkor ne hagyjuk ki az islert. A valódi itteni süti egy omlós linzertésztából készült és savanykás lekvárral töltött tészta, mely innen indult hódító útjára.
lekvárral töltik, hanem habos, könnyű csokikrémmel is.
Persze más jellegű édességekkel is feltöltekezhetünk.
És ha már "bűnöztünk" egyet a cukiban, akkor persze járjuk is le azt.
A város szívében a számos üzleten kívül kiemelkedő látványosságok a Lehár Villa, a Kaiservilla és annak parkja,
a Gyógypark és épülete, a posta épülete, az Ivócsarnok valamint a Pfarrkirche. Érdemes végig sétálni az Espelanade-n, magyarul sétányon a Sissy parkig ami egy gyönyörű kertet és a lovas pályát rejti magában.
Akinek a gyaloglás nincs kedvére, vagy éppen egészségügyi okokból nem megy, az egy kis vasútra pattanhat és úgy tekintheti meg - idegenvezetés mellett - a városka nevezetességeit.
Házak a Traun folyó mentén
készült képeknek, merthogy a jövetelem előtti éjszakán egy igen kegyetlen vihar vonult át a
völgyön, nem kímélve a park fáit sem. Természetesen a károk miat a park nem volt teljes egészében bejárható.
Kaiservilla
