" Egész királyságomban nincs ennél szebb látvány!" - kiáltott fel VII. Edward angol király, amikor Salzkammergut járási székhelyére látogatott el.
Lelkesedése nem volt alaptalan, és költői túlzás sem, hisz a Traunsee északi csücskében elterülő városka valóban lenyűgöző látványt nyújt mutatós házaival, virágos hídjával, gondozott parkjaival, a túlparton amolyan védfalként magasodó Grünberg (984 m) és Traunstein (1691 m) sziklafalaival. Az már csak hab a panorámás sütin, hogy itt van egy mesés tavi kastély is, ahol nyáron ifjú párok tucatjai mondják ki a boldogító igent, és tájképes naptárak százaiban található meg a világhírű épület fotója. A kastélyról a későbbiekben bővebben is fogok írni, azonban előbb ismerjük meg Sóföld egyik gyöngyszemét.
A város központját, a tó partját a vasútállomástól egy bő 10-15 perces sétával érhetjük el vagy az onnan induló villamossal. Én inkább a talpalást választottam ami odafele aránylag jó volt, mert elég meredek úton kellett lesétálni a Traunsee partjára, ahol a sétány és maga az óváros található. Ráadásul az időjárás is kegyeibe fogadott, amolyan mediterrán nyári hangulattal.
A Habsburg időkben rengeteg, az udvar kegyeit kereső gazdag telepedett le itt, hogy a Bad Ischl-ben nyaraló császár közelében lehessen.
Rathaus: A XVI-XVII. században épült reneszánsz és barokk stílusjegyekkel. Híres harangjátéka 18 harangból áll amit a helyi kerámia manufaktúra készített. A harangjátékok során Schubert-melódiák csendülnek fel
Gmunden városképének kellemes mivoltát a régies és modern épületek remek egymáshoz való illeszkedése, valamint a partot szegélyező fasorok és virágos parkjai adják.
Aki érdeklődik a kerámiák iránt, annak ajánlom, hogy látogassa meg a vasútállomástól pár percre fekvő Gmundner Keramik Austria épületét, ahol nyáron idegenvezetés mellett tekinthet be az érdeklődő a gyártás rejtelmeibe. Mintaboltjában az itt készült étkészletekből, gyertyatartókból, gyümölcskosarakból lehet vásásrolni.
Városlátogatásom utolsó és egyben fénypontja - töredelmesen bevallom, hogy inkább ez miatt látogattam ide - a tavi kastély volt.
A Landschloss Ort és a Seeschloss Ort gyakorlatilag lehetne a város szimbóluma is, mivel a legtöbb turistacsalogató fotón ezek az épületek szerepelnek.
Orth-kastély: A tó partjáról benyúló félszigeten emelték a XVIII. század elején. Vár erődítmény volt, ma erdészeti iskola működik benne.
Orth-tavi kastély: A XI. században épült gótikus építményt egy 130 méter hosszú fahídon keresztül lehet megközelíteni. Jellegzetességét a barokk hagymakupolája adja. Belső árkádos udvarában nyaranta szabadtéri hangversenyeket tartanak. Kis kápolnája kedvelt házasságkötőhely.
A kastély egyik tulajdonosa számos regény és cikk ihletője volt, a történelem egyik misztikus figurája, halálának körülményei máig sem tisztázottak.
Ort János- ahogy mi magyarok ismertük- Habsburg-Toscanai János Szalvátor néven látta meg a napvilágot 1852 november 25.-én II. Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Antónia nápoly-szicíliai királyi hercegnő gyermekeként.
7 éves volt amikor Firenzében kitört az Ausztria-ellenes felkelés és a család Salzburgba menekült.
Kiváló katonai karriert futott be, élénken érdeklődött a művészetek iránt, mint irodalom- jó kapcsolatot ápolt Verne Gyulával- a zene- keringőt komponált, amit Ifj. Johann Strauss elő is adott- valamint színpadi művet is írt. persze mindezeket álnéven tette, mert a konzervatív gyám akit apja halála után neveztek ki, valamint az udvar nem nézte jó szemmel a haladó gondolkodását és széles látókörűségét. Nagyon jó barátságban volt Rudolf trónörökössel. Ezeket leszámítva aránylag békés életet élt gmundeni kastélyaiban.
Azonban Rudolf öngyilkossága és annak körülményeinek eltussolása mélyen megrendítette és lemondott a főhercegi címérről, katonai rangjáról és minden járandóságáról. Kivált a császári családból és felvette a Johann Ort nevet, majd végre elvehette szerelmét Ludmilla Stubelle polgári származású balett-táncosnőt. A Habsburgok erre száműzték a Monarchia területéről, javait pedig elárverezték
Innentől már minden legenda. Az írások szerint Hamburgban vagy talán Fiuméban hajóskapitányi oklevelet szerzett, majd megvette a Santa Margherita kereskedelmi gőzhajót, amellyel világ körüli utazásra indult feleségével és legénységével.
1890. júliusában Dél-Amerika partjainál egy viharban hajótörést szenvedtek. Mivel a roncsok soha nem kerültek elő és a kutatások sem vezettek eredményre, így 1911-ben hivatalosan holttá nyilvánították.
A legendák azonban még sokáig éltek róla. Többen Amerikában, Texasban vélték felismerni, mások Brazíliában látták.
2007-ben két önjelölt norvég állította, hogy ők Johann Ort leszármazottai és igényt tartanak az Ort kastélyokra. A genetikai és DNS vizsgálatok költségei azonban elriasztották őket a követelésüktől.
Lelkesedése nem volt alaptalan, és költői túlzás sem, hisz a Traunsee északi csücskében elterülő városka valóban lenyűgöző látványt nyújt mutatós házaival, virágos hídjával, gondozott parkjaival, a túlparton amolyan védfalként magasodó Grünberg (984 m) és Traunstein (1691 m) sziklafalaival. Az már csak hab a panorámás sütin, hogy itt van egy mesés tavi kastély is, ahol nyáron ifjú párok tucatjai mondják ki a boldogító igent, és tájképes naptárak százaiban található meg a világhírű épület fotója. A kastélyról a későbbiekben bővebben is fogok írni, azonban előbb ismerjük meg Sóföld egyik gyöngyszemét.
A város központját, a tó partját a vasútállomástól egy bő 10-15 perces sétával érhetjük el vagy az onnan induló villamossal. Én inkább a talpalást választottam ami odafele aránylag jó volt, mert elég meredek úton kellett lesétálni a Traunsee partjára, ahol a sétány és maga az óváros található. Ráadásul az időjárás is kegyeibe fogadott, amolyan mediterrán nyári hangulattal.
Gnom egy sókristállyal
Gmunden már a római időkben is kedvelt hely volt. 1278-ban kapott városi rangot, később pedig tartományi fejedelmi városi címet. 1862 óta fürdőváros is, itt működik a Kneipp-vízgyógyintézet.
Mint Salzkammergutban meg annyi helyen, itt is jelentős szerepet játszott a só a városka fejlődésében, bár itt csak a tárolást és a "papírmunkákat" végezték. A 19. század közepéig hercegi város és a kamarai sóhivatal székhelye volt. Innen szállították a Traun folyón keresztül a fehér aranyat a Dunára és onnan tovább szerte szét Európába.A Habsburg időkben rengeteg, az udvar kegyeit kereső gazdag telepedett le itt, hogy a Bad Ischl-ben nyaraló császár közelében lehessen.
Gmunden városképének kellemes mivoltát a régies és modern épületek remek egymáshoz való illeszkedése, valamint a partot szegélyező fasorok és virágos parkjai adják.
Aki érdeklődik a kerámiák iránt, annak ajánlom, hogy látogassa meg a vasútállomástól pár percre fekvő Gmundner Keramik Austria épületét, ahol nyáron idegenvezetés mellett tekinthet be az érdeklődő a gyártás rejtelmeibe. Mintaboltjában az itt készült étkészletekből, gyertyatartókból, gyümölcskosarakból lehet vásásrolni.
Városlátogatásom utolsó és egyben fénypontja - töredelmesen bevallom, hogy inkább ez miatt látogattam ide - a tavi kastély volt.
Orth-kastély: A tó partjáról benyúló félszigeten emelték a XVIII. század elején. Vár erődítmény volt, ma erdészeti iskola működik benne.
Ort János- ahogy mi magyarok ismertük- Habsburg-Toscanai János Szalvátor néven látta meg a napvilágot 1852 november 25.-én II. Lipót toszkánai nagyherceg és Mária Antónia nápoly-szicíliai királyi hercegnő gyermekeként.
Kiváló katonai karriert futott be, élénken érdeklődött a művészetek iránt, mint irodalom- jó kapcsolatot ápolt Verne Gyulával- a zene- keringőt komponált, amit Ifj. Johann Strauss elő is adott- valamint színpadi művet is írt. persze mindezeket álnéven tette, mert a konzervatív gyám akit apja halála után neveztek ki, valamint az udvar nem nézte jó szemmel a haladó gondolkodását és széles látókörűségét. Nagyon jó barátságban volt Rudolf trónörökössel. Ezeket leszámítva aránylag békés életet élt gmundeni kastélyaiban.
1890. júliusában Dél-Amerika partjainál egy viharban hajótörést szenvedtek. Mivel a roncsok soha nem kerültek elő és a kutatások sem vezettek eredményre, így 1911-ben hivatalosan holttá nyilvánították.
2007-ben két önjelölt norvég állította, hogy ők Johann Ort leszármazottai és igényt tartanak az Ort kastélyokra. A genetikai és DNS vizsgálatok költségei azonban elriasztották őket a követelésüktől.
A főherceg alakja számos írót megihletett. Fel lehet a karakterét fedezni Sándor Mátyás figurájában, de ott van Jókai Mór "Ahol a pénz nem Isten" című regényében a története. Dékány András, Az elveszett sziget című regényében pedig "megfejti" Szalvátor eltűnésének rejtélyét, miszerint egy osztrák hadihajó süllyesztette el a Santa Margheritát.
