“Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást.”
A nagy átverés után szépen haza kullogtam. Úgy volt, hogy a pályáztatóm újra pályáztat díjtalanul, de akkor- mint mindig- a sors most is közbe szólt. Jött egy e-mail egy Pfäfers nevű helységből, hogy szobalányt keresnek, meg este kisegítőt az étterembe. Előszedtem az osztrák térképemet és lelkesen keresni kezdtem a települést. Hát gáz volt, mert egész Ausztriában nincs ilyen nevű helység, szóval egy kisebb fejvakarás után beütöttem a google-be a nevet és néztem egy nagyot az eredmény láttán. A falu Svájcban van, annak is a keleti felén, St. Gallein kantonban.
Gondoltam üsse kő, Svájcban még nem dolgoztam, egy próbát megérne, így elküldtem a pályázati anyagomat. Kb. 10 perc múlva jött egy e-mail. Mikor tudok kimenni hozzájuk egy bemutatkozó beszélgetésre? Tanulva a korábbi dolgokból vissza írtam, hogy mit szólnának egy két napos próbamunkához, és akkor látnák én mit tudok és én is megismerhetem őket. A válasz percek múlva meg is érkezett, hogy január végén várnak, addigra a szerződésemet is előkészítik. Kérdeztem, hogy valójában mi is lenne a munka. 10 szoba, mosás, vasalás, és alkalmanként este kisegíteni az étteremben teríteni ill. az ételeket kiadni. Ez így nem is hangzik húzósnak. A honlapjuk nyitó oldala egy kicsi kastély szerű épületet ábrázolt, közepén egy toronnyal. Az épület egyik oldala közvetlenül a szakadék szélére épült, erre az oldalra néz az étterem,a téli kert és egy szabadtéri terasz is. Szakmai szemmel nézve itt nem lesz para mentes az ablakpucera egy tériszonyosnak, mert a plafonig érő ablakok alatt a nagy mélységen kívül nincs más. Az alatuk lévő város házai csak apró pontoknak tűnnek.
Így esett, hogy január végén ismét útra keltem nyugatnak. A főnöknőm már várt rám az állomáson. Miközben a szálloda felé mentünk, lelkesen kalauzolt, hogy a településen mit hol fogok találni, és azt is közölte, hogy a szállásom is itt lesz, majd egy épületre mutatott a hegyoldalban ami egy szirten állt.- Az lesz a munkahelyem- és ezzel elindultunk egy meredek, szűk, szerpentines úton felfelé.
A hotel a falu szélén feküdt, a már említett szirten. Mivel itt szezon vége volt, így egy vendégszobát kaptam a próbamunkára tőlük. Este a főnöknőm végig kalauzolt a szállodán, a padlástól a pincéig mindent megmutatott. Örömmel vettem észre, hogy itt nincs szauna, gőzfürdő meg egyéb baromság. Utálom azokat pucerálni.
Este a családdal vacsoráztam. Kiderült a főnöknő férje itt a főszakács és a könyvelő, a fiuk pedig a másod szakács. A személyzet többi tagja egy kelet-német, egy svájci és egy magyar felszolgáló, egy portugál házmester, és egy portugál konyhai kisegítő. Azt, hogy megkerestek engemet, a magyar lánynak köszönhettem, mivel nagyon elégedettek voltak a munkához való hozzáállásával. Az eredetileg felszolgáló lány olykor szobalányként is bevethető, míg a többiek csak azt csinálják meg amire valóban alkalmazzák őket.
Másnap vele dolgoztam együtt, 8 szobát kellett megcsinálnunk érkezőre. Én fürdőszobáztam, ő szobázott, a főnöknő pedig a szennyesekkel rohangászott a mosodába. Érdekes volt számomra, hogy a főnöknőm, minden olyan munkát -amit személyzet csinál- el tud látni. Elmondta, hogy alacsony forgalom esetén, szobalánykodik, mos, vasal, ha szabadnapos egy pincér, akkor ő a beugró. Ez a hölgy az első aki gyakorlatban is tudja, hogy mit jelent az adott munka elvégzése, ami nekem nagyon tetszett.
Másnap az étteremben segítettem, a felújított téli kertet takarítottuk ki és terítettük meg az asztalokat. Délután a reggelihez terítettem meg a reggeliző szobában, majd a kiadó pultnál vetettek be. A konyhai liften feljövő tálakat kellett kiadnom a pincéreknek, a szennyes tálakat pedig egy másik liften leküldeni. Miután bezárt az étterem, a főnöknő pár dolgot megmutatott a mosókonyhában, még vasalni is volt időm. Munka után elmentem a környéken egyet sétálni. A hotelből egy várromot láttam amit szerettem volna megnézni, de a kijelölt túra út kacskaringósan vezetett oda és sötétedésig nem értem volna vissza. Félúton egy kecske kolóniával is összetalálkoztam és náluk rendesen elment az idő. Vacsi után szólt a főnöknőm, hogy fél kilencre vár a szerződés aláírására. Egy nyugis helyre vonultunk, kisebb paksamétával érkezett a szobába. A szerződés 3 oldalas volt, minden pontját átbeszéltük. Kiderült a munkahelyi étkezésért 180 frankot havonta levon a béremből, de erről külön szerződést írtunk alá, amiben tételesen szerepelt, hogy mibe kerül neki a reggelim, ebédem. Ha szabadnapos vagyok, akkor is jöhetek enni, ha nem akkor azt hó végén visszafizetik.
A szállásom elvileg egy szoba lett volna havi 400 frankért közös fürdőszobával. Aki valaha lakott már úgy, hogy másokkal kellett közösködnie a fürdőn az most tudhatja miről írok. Soha nem tudsz oda bejutni akkor amikor kell, reggel baromi nagy cirkuszok vannak..stb. Szóval felajánlott nekem egy másik helyen egy szobát saját fürdővel, színtén lent a városban, havi 700 frankért. Még mielőtt valaki megkérdezné, hogy miért kell ezekért fizetnem, amikor az osztrákoknál az ilyen ingyen van, azok olvassák el a korábbi bejegyzéseimet, arról, hogy milyenek az "ingyen szállások és kaják". Meg hát ez Svájc. Levegő vétel 2 frank, büfizés 5 frank, egyszóval itt mindenért fizetni kell.
Miután aláírtuk a szerződést 3 példányban, kaptam tőle 200 frankot, mondván az utazásom sem volt ingyen meg egy kis borravaló jól jön. Búcsúzóul közölte, hogy reggel elvisz Sargansba, ahonnan a nemzetközi vonatom indul Budapestre, hogy ne kelljen buszoznom.
Pár napom van az indulásig és nagyon remélem, hogy sikerrel járok és nem lesz semmi "trükk" a munkáltató részéről. A szerződésem egyébként márciustól október végéig szól. Szóval nagy izgalommal várom, már csak azért is, mert ez lesz az első olyan hely ahol egyedül fogok dolgozni.
Szóval a történet Svájcban folytatódik..:)
