Igen sajna itt szépen bekopogott szeptember elején az igazi ősz. Hűvös, esős, olykor szeles reggelekkel amikor már nem olyan szupi bicajjal letekerni a hegyről a pályaudvarra. Inkább azt írnám, hogy a szél lerepít odáig. És nem valami kellemes amikor mellé még eső is társul. De hát mit akarok egy kevésbé csapadékos, de annál melegebb nyár után szeptemberben?
Elsősorban a hátralévő szabadnapjaimra kellemes időt. Ezt meg is kaptam. Gyönyörű, amolyan vénasszonyok nyara köszöntött rám hétfő reggel.
Mivel a házat ahol lakom felújítják, így leléptem onnan. A Rajna menti kerékpár úton áttekertem Sargansba, ahol alaposan feltankoltam kajával, majd ebéd után szépen kiültem a település határában található pihenő padjára. Ez egy gazdasági út mellett található a völgyben ahonnan az egész környékre rá lehet látni. Kezdve St. Luzistieg komor, fenyőkkel tűzdelt szikláival, a Pizolra és a Chur irányába fekvő többi "óriásra" melyeknek csúcsai már fehérben pompáznak.
A kis pihenő után nekivágtam a kerékpárútnak, vissza a Rajna mentén. Ami hiányozni fog nekem az a környék és a szabad tekerések, amikor alig-alig találkozom emberrel, csak úgy bringázom a világba, hallgatva a szél süvítését, a Rajna dübörgését és csodálom a hatalmas sziklás hegyeket.
6 hónap vergődés és tétovázás után végre sikerült dülőre jutnom magammal a hogyan továbbal kapcsolatban. Mert ugye volt esélyem arra, hogy maradjak Svájcban, de az idei szezon is csak azt mutatta meg- plusz drámákkal fűszerezve-, hogy nem nekem való ez a vidék. És ami nem megy azt ne erőltessük.
Ha matek agyú lennék, most számokban magyaráznám el, hogy miért döntöttem így.
Turistaként remek két szezont tudhatok magam mögött. Azt hiszem a blogjaim ezt igazolják is. Rengeteg csodálatos helyre jutottam el, sok fantasztikus természeti és művészi csodát láttam.
Svájc számomra mindig is a földrajzi szépségéről volt híres. A hosszabb tartózkodásomnak köszönhetően szerencsém volt bepillantást nyerni egy másik kultúrába, munkamorálba és egy kicsit elsajátítani egy különleges dialektust. És vannak emberek akikkel az itt való találkozásom igen csak meghatározó volt. Kaptam tőlük valamit, legyen az negatív vagy pozitív értelmű. Úgy érzem a leckéiket sikerült elsajátítanom, ezért örök hála nekik.
Egyszóval két hét múlva nem fogok üres kézzel távozni.
Almás út ha, egyszer végig megyek rajtad.
Vili a "munkás" csacsi és társa pihenőn....
Ez már itt a határ? A híd Svájc és Lichtenstein között. Még svájci oldalról...
A Rajna Lichtenstein felől.
Békésen legelésző lovak a hercegségben.
St. Luzisteig
Rajna a másik oldalról
Elsősorban a hátralévő szabadnapjaimra kellemes időt. Ezt meg is kaptam. Gyönyörű, amolyan vénasszonyok nyara köszöntött rám hétfő reggel.
Mivel a házat ahol lakom felújítják, így leléptem onnan. A Rajna menti kerékpár úton áttekertem Sargansba, ahol alaposan feltankoltam kajával, majd ebéd után szépen kiültem a település határában található pihenő padjára. Ez egy gazdasági út mellett található a völgyben ahonnan az egész környékre rá lehet látni. Kezdve St. Luzistieg komor, fenyőkkel tűzdelt szikláival, a Pizolra és a Chur irányába fekvő többi "óriásra" melyeknek csúcsai már fehérben pompáznak.
Ha matek agyú lennék, most számokban magyaráznám el, hogy miért döntöttem így.
Turistaként remek két szezont tudhatok magam mögött. Azt hiszem a blogjaim ezt igazolják is. Rengeteg csodálatos helyre jutottam el, sok fantasztikus természeti és művészi csodát láttam.
Svájc számomra mindig is a földrajzi szépségéről volt híres. A hosszabb tartózkodásomnak köszönhetően szerencsém volt bepillantást nyerni egy másik kultúrába, munkamorálba és egy kicsit elsajátítani egy különleges dialektust. És vannak emberek akikkel az itt való találkozásom igen csak meghatározó volt. Kaptam tőlük valamit, legyen az negatív vagy pozitív értelmű. Úgy érzem a leckéiket sikerült elsajátítanom, ezért örök hála nekik.
Egyszóval két hét múlva nem fogok üres kézzel távozni.
