Ausztriában sok varázslatos hellyel találkozhatunk, de ez a régió minden képzeletet felül múl. Észak-Tirol nyugati részén járunk melyről számtalan szépirodalmi mű is megemlékezik.
Az Arlberg az ország harmadik legmagasabb hágója (1802 m) a tiroli St. Anton és a voralbergi Langen között terül el. Sokáig télen nem volt járható kocsival, mert nagyon szerpentines és szűk. Mára azonban a 16 kilométeres jól kiépített országutat havas időben is biztonságban megjárhatjuk. A hágón egy alagúton is átvághatunk. Közúti alagútja- 1970 novemberében nyitott meg- Európa leghosszabb alagútja, 14 km hosszú, modern és fizetős, még a helyieknek is. Magán véleményem, hogy ha ezt az utat választjuk kocsival, akkor sok fantasztikus élménytől fosztjuk meg magunkat. Inkább vágjunk át a hágón. Itt még el is térhetünk- egy korábbi blogomban már említett- Flexenhágó felé. Télen ezen a vonalon lenyűgöző ha egy hóviharba keveredünk. A hatalmas hegyek és a több száz méter mély szakadék elvész a kavargó hópelyhek rengetegében, miközben mi biztonságban, egy árkádos, olykor pedig alagutas úton haladunk felfelé.
Az Arlbergnek van még egy vasúti alagútja is, mely 10,2 km hosszú és egyben Ausztria leghosszabb alagútja. 1880-ban kezdték el építeni és mindössze 4 év alatt készültek el vele. A munkálatokban rengeteg gyermek is részt vett.
A síelés bölcsőjének tekintett St. Anton az alagutak keleti bejáratánál fekszik, és itt kezdődik a hágót átszelő út is.
A tengerszint felett 1287 méterrel fekvő település neve szorosan összefonódik a síelés történetével. Számos legendás sportoló született vagy tevékenykedett itt.
Hírnevét Hannes Schneidernek köszönheti, aki itt fejlesztette ki különleges lesiklótechnikáját és itt alapította meg 1901-ben az Arlbergi Siklubot.
Népszerű versenye az Arlberg-Kandahar-lesíkló verseny. Lord Kandahar 1911-ben alapította a díjat a legkiválóbb sífutó számára, amit később Hannes Schneider és Sir Arnold Lunn "modernizált" és a mai napig Ausztria egyik legizgalmasabb bajnoksága.
St. Antonnak van egy másik nagy szülötte, ő pedig nem más mint Karl Schranz. 1938-ban született polgári családban, az apja vasutast szeretett volna belőle, de őt és öcsét jobban érdekelte a síelés. Első győzelmét 1957-ben aratta az Arlberg-Kandahar versenyen. 1962-ben megszerezte az első világbajnoki címét. Számos kupát és serleget gyűjtött be az 1972-ig tartó karrierje során. A futballban is kipróbálta magát. Élete legnagyobb büszkeségének tartja, hogy 2001-ben szülőfalujába el tudta hozni az Alpesi Sívilágbajnokságot. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy ekkor ünnepelte 100. születésnapját az Arlbergi Síiskola is.
St. Antonhoz még két település kapcsolódik közigazgatásilag, ezek pedig St. Christoph és St. Jakob. Legnevesebb kilátópontja a 2811 méteren fekvő Valluga csúcs.
Az igazat megvallva a falu maga különböző kategóriájú hotelek tömkelegéből áll, melyek inkább csak a téli szezonra nyitnak ki. Nyáron amolyan szellem vidékké válik.
St. Anton egy korabeli fotón
Az Arlberg az ország harmadik legmagasabb hágója (1802 m) a tiroli St. Anton és a voralbergi Langen között terül el. Sokáig télen nem volt járható kocsival, mert nagyon szerpentines és szűk. Mára azonban a 16 kilométeres jól kiépített országutat havas időben is biztonságban megjárhatjuk. A hágón egy alagúton is átvághatunk. Közúti alagútja- 1970 novemberében nyitott meg- Európa leghosszabb alagútja, 14 km hosszú, modern és fizetős, még a helyieknek is. Magán véleményem, hogy ha ezt az utat választjuk kocsival, akkor sok fantasztikus élménytől fosztjuk meg magunkat. Inkább vágjunk át a hágón. Itt még el is térhetünk- egy korábbi blogomban már említett- Flexenhágó felé. Télen ezen a vonalon lenyűgöző ha egy hóviharba keveredünk. A hatalmas hegyek és a több száz méter mély szakadék elvész a kavargó hópelyhek rengetegében, miközben mi biztonságban, egy árkádos, olykor pedig alagutas úton haladunk felfelé.
Az Arlbergnek van még egy vasúti alagútja is, mely 10,2 km hosszú és egyben Ausztria leghosszabb alagútja. 1880-ban kezdték el építeni és mindössze 4 év alatt készültek el vele. A munkálatokban rengeteg gyermek is részt vett.
A síelés bölcsőjének tekintett St. Anton az alagutak keleti bejáratánál fekszik, és itt kezdődik a hágót átszelő út is.
A tengerszint felett 1287 méterrel fekvő település neve szorosan összefonódik a síelés történetével. Számos legendás sportoló született vagy tevékenykedett itt.
Hírnevét Hannes Schneidernek köszönheti, aki itt fejlesztette ki különleges lesiklótechnikáját és itt alapította meg 1901-ben az Arlbergi Siklubot.
Népszerű versenye az Arlberg-Kandahar-lesíkló verseny. Lord Kandahar 1911-ben alapította a díjat a legkiválóbb sífutó számára, amit később Hannes Schneider és Sir Arnold Lunn "modernizált" és a mai napig Ausztria egyik legizgalmasabb bajnoksága.
St. Antonnak van egy másik nagy szülötte, ő pedig nem más mint Karl Schranz. 1938-ban született polgári családban, az apja vasutast szeretett volna belőle, de őt és öcsét jobban érdekelte a síelés. Első győzelmét 1957-ben aratta az Arlberg-Kandahar versenyen. 1962-ben megszerezte az első világbajnoki címét. Számos kupát és serleget gyűjtött be az 1972-ig tartó karrierje során. A futballban is kipróbálta magát. Élete legnagyobb büszkeségének tartja, hogy 2001-ben szülőfalujába el tudta hozni az Alpesi Sívilágbajnokságot. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy ekkor ünnepelte 100. születésnapját az Arlbergi Síiskola is.
St. Antonhoz még két település kapcsolódik közigazgatásilag, ezek pedig St. Christoph és St. Jakob. Legnevesebb kilátópontja a 2811 méteren fekvő Valluga csúcs.
Az igazat megvallva a falu maga különböző kategóriájú hotelek tömkelegéből áll, melyek inkább csak a téli szezonra nyitnak ki. Nyáron amolyan szellem vidékké válik.
Az idő nem mindig szép
Az Arlberg vasútvonal anno
