A Walensee északi partján fekvő településről korábban már tettem említést, akkor azonban nem volt bátorságom átmerészkedni. De most, amikor az időjárás itt mesésen kellemes késő tavaszias, úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki, így délelőtt vonatra pattantam és Murgig le sem szálltam róla. Ott található az a hajó kikötő ahonnan aránylag rövid idő alatt át lehet jutni a túlpartra.
A tervem a következő volt: Murgban hajóra szállok, majd Quintenből visszagyalogolok Walenstadtba ami úgy szerény számításaim szerint két óra alatt megjárható. Nos az ötlet nem volt rossz, csak ép a földrajzi adottságokról feledkeztem meg. Momentán arról, hogy a túlpart nagy része meredek sziklafalakból áll, így amikor Murgban leszálltam a vonatról és átnéztem, csalódottan vettem tudomásul, hogy itt aztán nagy gyalogtúra nem lesz. Mondjuk csak figyelmesen kellett volna elolvasnom a tóról szóló helyi leírást, mert ott szépen fel is van tüntetve, hogy az északi oldal ezen része vagy hajóval vagy több mint 5 órás gyalog túrával közelíthető meg a hegyeken keresztül Walenstadtból. Szóval a nyugdíjasok szép számú táborához csatlakoztam és vettem egy oda-vissza jegyet a hajón, majd behúzódtam annak orrészébe, de csak azért, mert a sok aktív kisöreg beszorított.
Amíg az indulásra vártunk egy kis repülő izgi rögtönzött légi bemutatót tartott a tó fölött.
Az út nem tartott tovább mint fél óra. A túlparton először Quinten-Au településnél kötöttünk ki amit egy szép kis erdő választ el az anya Quintentől, ami egyben a hajó végállomása is. Csak ekkor vettem észre, hogy a két települést egy part menti kellemes túraút is összeköti, szóval úgy döntöttem, hogy a falu felfedezése után teszek arra egy sétát.
Quinten, ahogy a leírásokban is olvastam, a tó festői Döörflije- A dorf szó svájci változata, ami magyarul falut jelent- a Churfirstein déli lejtőjén, ahol precízen gondozott szőlőskertek és hamisítatlan svájci házikók sorakoznak. A kertek a természet által szolgáltatott sziklaköveknek köszönhetően igazi alpesi hangulatot árasztanak a számtalan sziklakerti növényekkel. Itt most ontják virágaikat a liliomok, nőszirmok, rózsák és haranglábak, melyeknek illatát az itt mindig finoman fújdogáló szellő visszi hírül a környéken. Igazi élmény egy növényrajongónak itt sétálni és nehéz megállni, hogy ne fejeljen bele minden rózsabokorba vagy virágoskertbe, hogy magába szívja azok bódítóan kellemes illatát.
Néhol az út felett szőlőlugasok ívelnek át, az ablakok párkányán árvácskák, petúniák és muskátlik pompáznak, a vízpart felé eső oldalon pedig kisebb nagyobb pálmafák sorakoznak.
A falu tökéletes elegye egy dél-itáliai tengerparti településnek és egy hamisítatlan svájci döörflinek.
Innen indultam a part mentén a szomszédos Auba. Az út egyik oldala meredek sziklafal, a másikon pedig a nagy mélységben a tó azúrkék hullámai nyaldosták a sziklafalakat. A kövek között virágok nyílnak, a füge, pálma, fenyő és diófa itt remekül megfér egymás mellett, mert az éghajlat mindnyájuknak kedvez ezen a részen.
A fenti képen látható pihenő helyen ejtőztem egy kicsit, mert volt még időm a hajóm visszaindulásáig.
Azt hiszem, hogy ide is vissza fogok még térni, mert közel is van hozzánk és remekül el lehet itt időzni anélkül, hogy bárkivel is találkozna az ember, mert szerencsére hétközben nincs nagy turista forgalom.
Az út nem tartott tovább mint fél óra. A túlparton először Quinten-Au településnél kötöttünk ki amit egy szép kis erdő választ el az anya Quintentől, ami egyben a hajó végállomása is. Csak ekkor vettem észre, hogy a két települést egy part menti kellemes túraút is összeköti, szóval úgy döntöttem, hogy a falu felfedezése után teszek arra egy sétát.
A falu tökéletes elegye egy dél-itáliai tengerparti településnek és egy hamisítatlan svájci döörflinek.
Innen indultam a part mentén a szomszédos Auba. Az út egyik oldala meredek sziklafal, a másikon pedig a nagy mélységben a tó azúrkék hullámai nyaldosták a sziklafalakat. A kövek között virágok nyílnak, a füge, pálma, fenyő és diófa itt remekül megfér egymás mellett, mert az éghajlat mindnyájuknak kedvez ezen a részen.
Azt hiszem, hogy ide is vissza fogok még térni, mert közel is van hozzánk és remekül el lehet itt időzni anélkül, hogy bárkivel is találkozna az ember, mert szerencsére hétközben nincs nagy turista forgalom.
