Eképpen hirdette az 1800-as években dr. Spengler Davost a gyógyulni vágyó embereknek.
A Graubünden kantonban fekvő település ma a nemzetközi idegenforgalom egyik rangos sporttelepe. Ez mellet számos híresség is megfordult itt anno, mint Thomas Mann- emlékezzünk csak a Varázshegyre- és Ernst Ludwig Kirchner festő, aki jó néhány képét itt készítette és ő maga itt van eltemetve. így a kíváncsiságomtól hajtva a szabadságom előtti utolsó szabadnapomon ide látogattam el.
Az időjárás sajna megint nem fogadott a kegyeibe, de ez nem szegte kedvünket az útitársammal a csavargástól, vagy ahogy én szoktam nevezni a céltalan bumlizástól. Igen, megint nem terveztem meg semmit, csak ráböktem a térképre, hogy most ide megyünk és pont!
Landquartban vasparipát cseréltünk és a Turbo-ról- ami itt egy modern gyorsvasút- a Rhätische Bahn patinás szerelvényére váltottunk. Ez a vasúttársaság birtokolja Svájc egyik festői vonalát, a Chur-Davos-St. Moritz-Tirano-Lugano-t. Talán többeknek úgy ismerősebben cseng, ha azt írom, hogy Bernina Express. Rengeteg úti film készült róla. Egy ilyet látva jött az ötletem, hogy ha a sors is úgy akarja akkor ezt egyszer kipróbálnám. Nos egy kis darabon Davosig teljesült is az óhajom.
Mesés hegyek között haladtunk, olykor a Landquart patak is mellénk szegődött. Sorra hagytuk magunk mögött a kisebb nagyobb településeket, kanyargós, viaduktos, alagutas helyeken haladtunk felfelé. Végül a fák között megpillantottunk egy tavacskát, a Davoser See-t, majd begördültünk Davos Dorfba ahonnan gyalogosan folytattuk a városka felfedezését.
A völgyben fekvő települést három oldalról 3000 méterig terjedő hegyek védik, csak dél felől nyitott, így szabadon éri a nap, és ez az ami miatt " Európa napfényteraszának" nevezik. Éppen ezért remek hely a tüdő problémákkal küzdő gyógyulni vágyóknak épp úgy, mint a téli sportok kedvelőinek. Az inkább az elitre berendezkedő Davos hemzseg az elegáns jó nevű hotelektől, a fő utcája amin végig sétáltunk Davos Platz-ig legalább is erről tanúskodott. Az elegáns éttermeket, kávézókat és a kaszinót már nem is nagyon részletezném.
Említésre méltó épülete a városháza, ami a 13. században épült, majd 1559-ben leégett. Néhány évvel később újjáépítették. 1856-ban a sok ide látogató vendégnek köszönhetően átalakították fogadóvá. Kezdetben csak két szobával rendelkezett, amit a következő évtizedekben tovább bővítettek és egészen 1930-ig hotelként és étteremként üzemelt.
A davosi meteorológiai állomás
Davoser See
A Graubünden kantonban fekvő település ma a nemzetközi idegenforgalom egyik rangos sporttelepe. Ez mellet számos híresség is megfordult itt anno, mint Thomas Mann- emlékezzünk csak a Varázshegyre- és Ernst Ludwig Kirchner festő, aki jó néhány képét itt készítette és ő maga itt van eltemetve. így a kíváncsiságomtól hajtva a szabadságom előtti utolsó szabadnapomon ide látogattam el.
Landquartban vasparipát cseréltünk és a Turbo-ról- ami itt egy modern gyorsvasút- a Rhätische Bahn patinás szerelvényére váltottunk. Ez a vasúttársaság birtokolja Svájc egyik festői vonalát, a Chur-Davos-St. Moritz-Tirano-Lugano-t. Talán többeknek úgy ismerősebben cseng, ha azt írom, hogy Bernina Express. Rengeteg úti film készült róla. Egy ilyet látva jött az ötletem, hogy ha a sors is úgy akarja akkor ezt egyszer kipróbálnám. Nos egy kis darabon Davosig teljesült is az óhajom.
Mesés hegyek között haladtunk, olykor a Landquart patak is mellénk szegődött. Sorra hagytuk magunk mögött a kisebb nagyobb településeket, kanyargós, viaduktos, alagutas helyeken haladtunk felfelé. Végül a fák között megpillantottunk egy tavacskát, a Davoser See-t, majd begördültünk Davos Dorfba ahonnan gyalogosan folytattuk a városka felfedezését.
A völgyben fekvő települést három oldalról 3000 méterig terjedő hegyek védik, csak dél felől nyitott, így szabadon éri a nap, és ez az ami miatt " Európa napfényteraszának" nevezik. Éppen ezért remek hely a tüdő problémákkal küzdő gyógyulni vágyóknak épp úgy, mint a téli sportok kedvelőinek. Az inkább az elitre berendezkedő Davos hemzseg az elegáns jó nevű hotelektől, a fő utcája amin végig sétáltunk Davos Platz-ig legalább is erről tanúskodott. Az elegáns éttermeket, kávézókat és a kaszinót már nem is nagyon részletezném.
Említésre méltó épülete a városháza, ami a 13. században épült, majd 1559-ben leégett. Néhány évvel később újjáépítették. 1856-ban a sok ide látogató vendégnek köszönhetően átalakították fogadóvá. Kezdetben csak két szobával rendelkezett, amit a következő évtizedekben tovább bővítettek és egészen 1930-ig hotelként és étteremként üzemelt.
