Hétfő! Szabadnap! Bad Ragazban szélvihar, de napsütés, szóval sikerült a bicajommal lerepülni a pályaudvarra.
Nos Bernbe 3 átszállással jutottam el. Zürichnél az idő hirtelen barátságtalanra fordult, megint elkezdett esni és nem is hagyta abba, sőt Bernben szakadt egész nap.
Maga az utazás most nem volt egy nagy élmény. Falvak, városok, gyárkémények, ipari létesítmények váltották egymást, néha az autópálya, országút és kisebb folyók csatlakoztak hozzánk egy időre, hogy kissé változatossá tegyék az egyhangúságot.
Miért is lett Bernek Bern a neve, és miért egy medve a címerállata? A kérdésre egy legenda adja meg a választ. Az alapító, Berchtold azt ajánlotta egy vadászaton, hogy az első elejtett állatról nevezzék el a várost.
Ezért is kerestem fel elsőnek a Medveárkot a Nydeggbrücke hídfőjénél, azonban ott csak kordonokat és információs táblákat találtam a mackók helyett. Ugyanis őket áttelepítették máshova, mivel a helyet átépítik, korszerűsítik és csak szeptember elejétől lesznek újra láthatók.
Az árokról először a 15. században tesznek említést. Ezen keresztül tértek vissza a településre a medvékre vadászók.
És akkor most essen szó a sokak által Svájc fővárosának titulált városról. Mert, hogy Bern az azonos nevű kanton fővárosa, a svájci államszövetségnek csak Bundesstadt-ja azaz szövetségi városa. Ezt a svájci kolléganőm és egy másik svájci ismerősöm is megerősítette. Itt ülésezik az országgyűlés, és itt székel néhány szövetségi hatóság. Minisztériumok nincsenek, a Bundespalastban elhelyezett szövetségi hivatalokat nem miniszterek, hanem a szövetségi tanács tagjai irányítják, akiknek köréből választják a Tanács elnökét. Államfői rezidencia sincsen. Effektíve ezeken az állami dolgokon évente hatalmas pénzeket fognak meg, amelyek például nálunk milliárdos nagyságrendekre rúgnak. No de Svájc nem is ott tart ahol mi. Bocsi, egy kicsit elkanyarodtam a témától.
A parlamentet két rendőr őrizte, tisztes távolból, az eső elől biztonságot nyújtó árkádok alól. Az épület maga most átépítés alatt áll, idegenvezetés sincsen. 1902-ben építették.
A következő célpontom a város jelképe, a Zytglogge- Turm volt. A 13. századig ez volt a város kapuja. Azóta többször átépítették. Hatalmas órája alatt az égitestek állását mutató aranyozott asztronómiai óra ékesíti, mellette pedig egy reneszánsz órajáték. Felül egy bohóc kongat két harangot, a középen kék mezőben ülő figura alatt pedig óránként medvék körmenete vonul el. Az órajáték egész előtt 4 perccel kezdődik. Ez a város legnagyobb látványossága, ilyenkor a környék megtelik turistákkal és bizony határozottan kell furakodni, hogy fotót tudjon készíteni róla az ember.
A harangjáték megtekintése után cirkáltam egyet a főutcán, melynek két oldalán kellemes árkádok húzódtak, menedéket nyújtva az eső elől. Örömömre volt itt rengeteg pékség meg csoki bolt, ahol kedvemre nézelődhettem és vásárolgathattam, a helyi finomságokból. Nos sütikkel rendesen felszereltem magam. Bern egyik különleges csemegéje a mogyorós, mézes kocka, amit hármas kiszerelésben néhány frankért lehet megvásásrolni. Elég tömény nasi, de nagyon fincsi és amolyan szuvenírnek is megteszi, feltéve ha útközben nem esszük meg.
A belváros bejárása után célba vettem egy hidat, a Kornhausbrückét, amely amolyan függőhíd hatást tett rám, azonban onnan lehetett néhány elegánsabb fotót csinálni az óváros templomairól és házairól az Aare folyó kanyarulatával. Nagyon szépek a város régi hídjai.
Tömegközlekedését tekintve remek a villamos, busz és troli hálózata. Amolyan baseli filinget kölcsönöz a városnak.
Sikerült eljutnom a berni történeti múzeumhoz ahol egyben egy Einstein kiállítást is meg lehetett volna tekinteni, azonban ott zárt kapuk fogadtak, szóval a kultúrát ezzel le is tudtam.
Albert Einstein egyébként a város leghíresebb fia, itt gondolta ki az E=mc a négyzeten képletet.
Nem ejtettem még szót magáról a kantonról, így most azt bepótolnám.
Graubünden mellett a legnagyobb területű, a történelem során önálló hatalmi politikát folytató miniatűr katonai nagyhatalom volt, akinek kegyeit a francia királyok is keresték. Nagy részt ennek a "románcnak" köszönhető, hogy ma Svájcnak francia területei is vannak. A 16. században legyőzték Savoyát, 500 év uralom alá hajtották Vaud és Aargau nagyobb részét, sőt egy ideig a Genfi-tó déli partja a Mont Blancig is az övék volt. Az Eidgenossenschafthoz az 1500-as évekbe csatlakoztak. Ez az ún. örök szövetség a kantonok között, melyben rögzítették, hogy az elnyomások ellen miképp lépnek fel, hogy kit ismernek el bíráiknak, továbbá rögzítették a birtok védelmét. Fő célja az idegen kormányzók elleni fellépés, és az ököljog ellen a törvényes rend védelme. A századok során aztán szinte minden kanton csatlakozott hozzá és így jött létre a 19 kanton egyenrangú államszövetsége, Svájc.
Bern számomra egy lomha város benyomását keltette. Talán ebben a borongós idő is közre játszott, de a svájci kedvenc városaim listájának az utolsó helyén végzett.
Nos Bernbe 3 átszállással jutottam el. Zürichnél az idő hirtelen barátságtalanra fordult, megint elkezdett esni és nem is hagyta abba, sőt Bernben szakadt egész nap.
Maga az utazás most nem volt egy nagy élmény. Falvak, városok, gyárkémények, ipari létesítmények váltották egymást, néha az autópálya, országút és kisebb folyók csatlakoztak hozzánk egy időre, hogy kissé változatossá tegyék az egyhangúságot.
Miért is lett Bernek Bern a neve, és miért egy medve a címerállata? A kérdésre egy legenda adja meg a választ. Az alapító, Berchtold azt ajánlotta egy vadászaton, hogy az első elejtett állatról nevezzék el a várost.
Ezért is kerestem fel elsőnek a Medveárkot a Nydeggbrücke hídfőjénél, azonban ott csak kordonokat és információs táblákat találtam a mackók helyett. Ugyanis őket áttelepítették máshova, mivel a helyet átépítik, korszerűsítik és csak szeptember elejétől lesznek újra láthatók.
Az árokról először a 15. században tesznek említést. Ezen keresztül tértek vissza a településre a medvékre vadászók.
A parlamentet két rendőr őrizte, tisztes távolból, az eső elől biztonságot nyújtó árkádok alól. Az épület maga most átépítés alatt áll, idegenvezetés sincsen. 1902-ben építették.
A következő célpontom a város jelképe, a Zytglogge- Turm volt. A 13. századig ez volt a város kapuja. Azóta többször átépítették. Hatalmas órája alatt az égitestek állását mutató aranyozott asztronómiai óra ékesíti, mellette pedig egy reneszánsz órajáték. Felül egy bohóc kongat két harangot, a középen kék mezőben ülő figura alatt pedig óránként medvék körmenete vonul el. Az órajáték egész előtt 4 perccel kezdődik. Ez a város legnagyobb látványossága, ilyenkor a környék megtelik turistákkal és bizony határozottan kell furakodni, hogy fotót tudjon készíteni róla az ember.
A belváros bejárása után célba vettem egy hidat, a Kornhausbrückét, amely amolyan függőhíd hatást tett rám, azonban onnan lehetett néhány elegánsabb fotót csinálni az óváros templomairól és házairól az Aare folyó kanyarulatával. Nagyon szépek a város régi hídjai.
Sikerült eljutnom a berni történeti múzeumhoz ahol egyben egy Einstein kiállítást is meg lehetett volna tekinteni, azonban ott zárt kapuk fogadtak, szóval a kultúrát ezzel le is tudtam.
Albert Einstein egyébként a város leghíresebb fia, itt gondolta ki az E=mc a négyzeten képletet.
Graubünden mellett a legnagyobb területű, a történelem során önálló hatalmi politikát folytató miniatűr katonai nagyhatalom volt, akinek kegyeit a francia királyok is keresték. Nagy részt ennek a "románcnak" köszönhető, hogy ma Svájcnak francia területei is vannak. A 16. században legyőzték Savoyát, 500 év uralom alá hajtották Vaud és Aargau nagyobb részét, sőt egy ideig a Genfi-tó déli partja a Mont Blancig is az övék volt. Az Eidgenossenschafthoz az 1500-as évekbe csatlakoztak. Ez az ún. örök szövetség a kantonok között, melyben rögzítették, hogy az elnyomások ellen miképp lépnek fel, hogy kit ismernek el bíráiknak, továbbá rögzítették a birtok védelmét. Fő célja az idegen kormányzók elleni fellépés, és az ököljog ellen a törvényes rend védelme. A századok során aztán szinte minden kanton csatlakozott hozzá és így jött létre a 19 kanton egyenrangú államszövetsége, Svájc.
Bern számomra egy lomha város benyomását keltette. Talán ebben a borongós idő is közre játszott, de a svájci kedvenc városaim listájának az utolsó helyén végzett.
