Ha valaki azt kérdezné tőlem miért Bludenz az egyik kedvenc Osztrák városom, akkor a válasz egyszerűen csak ez az egy szó lenne: CSOKI!!!
Amikor az ember leszáll a vonatról és beleszippant a kis alpesi városka levegőjébe, bizony úgy érzi mintha egy pohár gőzölgő csoki lenne a kezében. Ha olyan a légáramlat, akkor ez a pazar illataroma lengi be az állomás környékét. A tulajdonosa pedig nem más, mint a szemközt elterülő Milka csoki üzem.
Boltjában körülbelül egy éve egy kisebb múzeumot is kialakítottak, ahol betekintést nyerhetünk a gyár történelmébe. A szellemi táplálék után pedig irány a mintabolt, ahol számtalan finomság közül lehet válogatni.
Bludenz azonban nem csak a csokijáról ismert. Mielőtt azonban tovább mennénk, ismerjük meg a városka történelmét.
Az öt völgy keresztezésénél létrejött településről először 830-ban tesznek említést, akkor Pludonaként. A környék a X. században a churi püspökök- kelet-Svájc- fennhatósága alá tartozott, majd a szintén Kelet-Svájci érdekeltségű Werdenberg-Montfort grófi családé lett. 1270 táján ők alapították a várost. Az utolsó Montfort 1394-ben eladta a Habsburgoknak 5000 guldenért, nem csak Bludenzet, hanem annak környékét is. Miután 1416-ban Üreszsebű Frigyes herceget a konstanzi zsinaton kiközösítették és elüldözték, ebbe a városba menekült. Később hálája jeléül számtalan privilégiummal ruházta fel a települést.
A középkorban igazi polgárvárossá nőte ki magát. fejlett volt a kézműves ipara valamint a kereskedelme.
A 15-16. században rengeteg látogatót és kereskedőt vonzott a vidék Svájcból és Tirolból. Ezekben az időkben már több mint 500 ember élt itt tartósan. A hegyekben folyó munkálatok, mint út és erőmű építések is nagyban hozzájárultak a tartós virágzáshoz.
Politika egyensúlya igen kényes volt, mivel próbált jó viszonyban lenni a Habsburgokkal- akik ezen idő alatt sokat háborúskodtak a svájci kantonokkal- no meg Svájccal is.
Fénykorát azonban II. József idejében élte, amikor is elkészült az Arlberg-út.
1918-ban a voralbergiek megszavazták, hogy csatlakozni szeretnének Svájchoz, ám az nem kért belőlük, mondván túl sok a német ajkú kanton, így maradt Osztrák tartomány.
A Riedmiller-díszkút bronz katonája
Említésre méltó még a Gayenhofer-kastély, amely 1746-ban épült, barokk stílusban.
Két kapuja, az Oberes Tor -1491-ből származik-, és a Mühletor, ami valamikor puskaportoronyként szolgált.
Érdemes felmenni a város felett elterülő Muttersberg tetejére egy kabinos kötélfelvonóval. A kilátás pazar és egyedülálló.
Bludenz mára összeépült az autópálya déli oldalán található Bürs településsel. A Brandneltal bejáratánál, az Alvier folyó mentén található. A Bürser Schlucht bejáratánál fekvő falu igen jó fotótéma, főleg télen ragyogó napsütésben.
Amikor az ember leszáll a vonatról és beleszippant a kis alpesi városka levegőjébe, bizony úgy érzi mintha egy pohár gőzölgő csoki lenne a kezében. Ha olyan a légáramlat, akkor ez a pazar illataroma lengi be az állomás környékét. A tulajdonosa pedig nem más, mint a szemközt elterülő Milka csoki üzem.
Boltjában körülbelül egy éve egy kisebb múzeumot is kialakítottak, ahol betekintést nyerhetünk a gyár történelmébe. A szellemi táplálék után pedig irány a mintabolt, ahol számtalan finomság közül lehet válogatni.
Bludenz azonban nem csak a csokijáról ismert. Mielőtt azonban tovább mennénk, ismerjük meg a városka történelmét.
A középkorban igazi polgárvárossá nőte ki magát. fejlett volt a kézműves ipara valamint a kereskedelme.
A 15-16. században rengeteg látogatót és kereskedőt vonzott a vidék Svájcból és Tirolból. Ezekben az időkben már több mint 500 ember élt itt tartósan. A hegyekben folyó munkálatok, mint út és erőmű építések is nagyban hozzájárultak a tartós virágzáshoz.
Politika egyensúlya igen kényes volt, mivel próbált jó viszonyban lenni a Habsburgokkal- akik ezen idő alatt sokat háborúskodtak a svájci kantonokkal- no meg Svájccal is.
A St. Laurentius-templom
1918-ban a voralbergiek megszavazták, hogy csatlakozni szeretnének Svájchoz, ám az nem kért belőlük, mondván túl sok a német ajkú kanton, így maradt Osztrák tartomány.
A századok során sajnos sok tűzvész és földrengés rongálta a várost, így manapság csak kevés műemlékjellegű épület található itt. A II. Világháborúban légvédelmi szerepet töltött be. 1945 áprilisában egy francia gép lebombázta a pályaudvart. A háború után a francia megszállási övezetbe tartozott. Mára fénye megkopott, de vezető szerepét a térségben sikerült megőriznie. A textil-fa ipara mellett már a turizmus is húzó ágazatnak számít.
Az óvárost egy 5 perces sétával lehet elérni a pályaudvarról. A sok természeti csapás ellenére is maradt fen néhány festett oromzatú ház. A sétálóutca nagyon kellemes, az árkádok alatt meghúzódó pékségek és más üzletek kirakatai csalogatóak. Piac napokon az utcákat a környék beli termesztők töltik meg portékáikkal.
A St. Laurentius-templom késő gótikus építménye az óváros peremén található és 1514-ből származik.
Említésre méltó még a Gayenhofer-kastély, amely 1746-ban épült, barokk stílusban.
Két kapuja, az Oberes Tor -1491-ből származik-, és a Mühletor, ami valamikor puskaportoronyként szolgált.
Érdemes felmenni a város felett elterülő Muttersberg tetejére egy kabinos kötélfelvonóval. A kilátás pazar és egyedülálló.
Bludenz mára összeépült az autópálya déli oldalán található Bürs településsel. A Brandneltal bejáratánál, az Alvier folyó mentén található. A Bürser Schlucht bejáratánál fekvő falu igen jó fotótéma, főleg télen ragyogó napsütésben.
