A történelmi hágó a Flexenstrasse egyik szakasza, amely 1773 méter magasra vezet fel. Már a 15.-16. századi írások is említik, akkor még az Arlbergpass részeként. A Flexenhágót is magába foglaló első szakasza, Stubentől a Zürser patakig terjedt, 1897-ben készült el. Ekkor épült az első árkádos alagút és híd a Hölltobel, magyarul Pokoli mélység. 1948-ban lavinabiztos hágónak nyilvánították. Napjainkban egy igen nagyszabású renoválási munkálat folyik nyaranta, melynek várható vége 2018-ban lesz. Célja, hogy megőrizzék a hágó eredeti állapotát a mai kor követelményeinek- növekvő autóforgalom- megfelelően.
Bejárata az Albergstrasse ( L197) út leágazása után következik, egy emelkedős szakasz után.Egy éles jobb kanyart követően már ott is van az első árkád bejárata. Az ijesztően meredek, kanyargós út a Valluga hegy oldalában vezet felfelé. Balra jó látási viszonyok esetén remek csodálni valók a szomszédos hegyek, előterükben egy hatalmas szakadékkal. Télvíz idején itt gyakran vannak hóviharok és olyankor csak sejteni lehet az árkád párkányain túl, hogy ott már bizony a nagy mélység lehet. Egyes helyeken plexivel fedik le a nyílásokat, hogy a szél ne fúja be a havat. Az út annyira keskeny ezen a részen, hogy két nagyobb jármű találkozása esetén a visszapillantó tükröket célszerű behajtani, ha nem akarnak összeakadni. Sajna egyszer a menetrend szerinti buszomnak sikerült egy tapasztalatlan turistabusszal összeakadnia, csak a csattanást hallottam, utána meg láttam, hogy mindkét sofőr a lefittyent tükröket hajlítgatja.
Az árkádok egyben a hágó "címerei" is, hisz a legtöbb fotó erről a részéről készül.
Akinek van kedve az nyáron jó időjárási viszonyok mellett kívülről is megszemlélheti a hágót, mert a szemközti hegy oldalában egy keskeny és igen meredek túraút vezet le Stubenig. Onnan kiváló képeket lehet készíteni róla. Sajna a fotóim többsége elveszett csak 3 kép maradt meg arról a nyári kirándulásomról.
A téli képet nem én készítettem, hanem kölcsön vettem.
Aki erre vetődik az ne hagyja ki ezt a páratlan építészeti műremeket, amely tökéletes példája annak, hogy az ember képes bárhova eljutni és bármilyen magasságban maradandót alkotni.
Bejárata az Albergstrasse ( L197) út leágazása után következik, egy emelkedős szakasz után.Egy éles jobb kanyart követően már ott is van az első árkád bejárata. Az ijesztően meredek, kanyargós út a Valluga hegy oldalában vezet felfelé. Balra jó látási viszonyok esetén remek csodálni valók a szomszédos hegyek, előterükben egy hatalmas szakadékkal. Télvíz idején itt gyakran vannak hóviharok és olyankor csak sejteni lehet az árkád párkányain túl, hogy ott már bizony a nagy mélység lehet. Egyes helyeken plexivel fedik le a nyílásokat, hogy a szél ne fúja be a havat. Az út annyira keskeny ezen a részen, hogy két nagyobb jármű találkozása esetén a visszapillantó tükröket célszerű behajtani, ha nem akarnak összeakadni. Sajna egyszer a menetrend szerinti buszomnak sikerült egy tapasztalatlan turistabusszal összeakadnia, csak a csattanást hallottam, utána meg láttam, hogy mindkét sofőr a lefittyent tükröket hajlítgatja.
Az árkádok egyben a hágó "címerei" is, hisz a legtöbb fotó erről a részéről készül.
Akinek van kedve az nyáron jó időjárási viszonyok mellett kívülről is megszemlélheti a hágót, mert a szemközti hegy oldalában egy keskeny és igen meredek túraút vezet le Stubenig. Onnan kiváló képeket lehet készíteni róla. Sajna a fotóim többsége elveszett csak 3 kép maradt meg arról a nyári kirándulásomról.
A téli képet nem én készítettem, hanem kölcsön vettem.
Aki erre vetődik az ne hagyja ki ezt a páratlan építészeti műremeket, amely tökéletes példája annak, hogy az ember képes bárhova eljutni és bármilyen magasságban maradandót alkotni.
