Ki ne ismerné az Ausztriában oly népszerű, évek óta futó közkedvelt orvosi szappanoperát, ami történetesen ezen a környéken játszódik. Igen, ez a Kaisergebirge a varázslatos csipkés hegyek, széles völgyek és remek sípályák birodalma. Mellesleg a most hóval borított sík területek nyáron hatalmas golfpályáknak adnak otthont több kilométer hosszan.
A tájból sajnos sokat nem láttam a szabadnapok hiánya és az időjárás miatt. Mivel Holle Anyó imádja itt kirázni a párnáját, nem ritkák az intenzív havazások és hóviharok.Az utóbbi szerencsére éjszakánként tombolta ki magát. Az utolsó napomon, -amíg a könyvelő papírjaira és a fizumra vártam- volt alkalmam egy kisebb túrát megtenni a környéken.A falunak nem voltak különösebb műemlékjellegű látványosságai. Amit érdemes volt megtekinteni, az a katolikus temploma és annak gondozott sírkertje, sok-sok réz és bronz feszülettel, melyekből csak keveset lehetett látni teljes egészében a nagy hó miatt. Kalandozásomat az Elmauer Halt felé vettem, melynek lábánál feküdt a falu eliteb és csendesebb része. Ez egy jó 10 perces séta volt a templomtól, átvágva az országút alatt átvezető alagúton, majd egy hatalmas golfpálya mellett ami most sífutó pályaként szolgált. Fákkal szegélyezett sétány vezetett a környék egyetlen fürdőjéhez, onnan pedig a néhány házból álló falurészbe. A környék jellegzetessége a nagyméretű istállókkal egybeépült parasztházak, melyek jó része ma már 5 csillagos hotelként üzemel. Mivel télen korlátozott a túrázás lehetősége a lavina veszély miatt, így egy kijelölt úton még elsétáltam Scheffauig aztán vissza, közben pedig lelkesen kattogtattam a fényképezőgépet, megörökítve a tiroli téli táj hamisítatlan szépségeit, a hóval fedett hegycsúcsokat, melyek néha felhőbe burkolóztak és a végtelen tűnő havas tájat. Ha másért nem legalább ezért megérte eljönni ide.
