St. Gallen könyvtára ahova kalandozó őseink is eljutottak...

..no nem azért, hogy lecsüccsenjenek és olvasgassanak. De erről majd később még írok.
Következő célpontom nem volt más mint a kantonom székhelye. Jó egy órás vonatút volt, míg borongós, esőre hajló időben megérkeztem a pályaudvarára, aminek környéke jelenleg átépítés alatt áll és kisebb csatatéren kellett átverekednem magam.
A város maga igen egyszerű, áttekinthető, viszonylag hamar eljut az ember a szívébe, ahol a szűk utcákat gyönyörű homlokzatú házak szegélyezik.

A belvárosi séta után természetesen felkerestem a világhírű könyvtárat is, de ne rohanjunk ennyire, ismerkedjünk meg előbb a kanton és város történelmi múltjával.

A terület maga soha nem volt egységes, mert 3 nagy hűbérúr osztozott rajta. A főváros a St. Galleni apát fejedelemséghez tartozott, a Toggenburgi grófoké volt a Wiltől Churfirsteinig terjedő terület, míg a Werdenbergeké Sargans és környéke. Egyedül Appenzell lógott ki a sorból, aki csupán csak adminisztratív jelleggel tartozott a kantonba, pedig földrajzilag annak közepén fekszik.

St. Gallent a történelem során az egyházi befolyás és a hűbéri alárendeltség jellemezte.
Mindez a 19. század elejéig tartott, amikor is Napóleon égisze alatt kivívta az önállóságát, így Schwyz, Glarus és Zürich - akik a területéire fenték fogukat- hoppon maradtak.

A város a nevét Gallus, ír hittérítőről kapta, aki isz. 600 körül ezt a helyet választotta letelepedés céljából, mégpedig azért, mert kiesett a tranzit útvonalak forgalmából és nehezen megközelíthető volt, így a jámbor szerzetes nyugodtan tudott elmélkedni és a keresztényeket üldöző alemanok sem zaklatták.
Persze a földrajzi biztonságnak adódtak nehézségei. Az utak és a későbbi vasút kiépítése nagyon nagy költségekkel és nehézségekkel bírt. Mindezek ellenére a középkorban már fejlett várossá nőtte ki magát. Köszönhető ez a Bodeni tó közelségének amin keresztül élénk kereskedelmi kapcsolatot bonyolított le a sváb és osztrák területekkel. Textiliparának a szapora appenzelli parasztcsaládok szolgáltatták a munkaerőt. Lenvásznaik messze földön híresek voltak. A fejlett kereskedelemnek köszönhetően a 15. században meg tudták váltani függetlenségüket. A város virágzásának az 1929-es gazdasági világválság vetett véget. Elvesztették az orosz és más kelet- európai piacukat. Ezt a csapást a mai napig nem tudták kiheverni.

És akkor ezek után most tekintsük meg azt az épületet ami messze földön híressé tette a várost. Ez pedig nem más mint a Stiftskirche.

A kolostort 613-ban alapították. Othmar iskolát hozott itt létre ami idővel nagyon ismerté vált és rengeteg olyan embert vonzott ide akiket érdekelt a tudomány és művészet. Másik nagy mágnese a könyvtára volt, ahol angolszász és ír szerzetesek naphosszat szorgosan másolták a kéziratokat. I. Adorján pápa énekeseket küldött ide, hogy elterjesszék a gregorián zenét.
924 és 933 között őseink harci népe idáig is eljutott, az ismert fohász e kolostor falai között is elhangzott: " De saggitis Hungarorum libera nos, Domine. "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket." Ekehard 11. századbeli krónikája szerint azonban nem voltunk olyan gáz mint aminek előadtak minket. Őseink emberségesebbek voltak hírüknél, kedélyesen mulatoztak a kiürült kolostorban. Viszont miattunk a könyveket Reichenauba menekítették.
A középkori kolostor eredeti arculatából mára már kevés maradt. A környező épületek és maga a székesegyház is barokk stílusban épült 1755 és 1769 között Peter Thurn és Michael Beer tervei alapján.

Svájc legöregebb, és a világ legjelentősebb kolostorkönyvtára belépti díj ellenében megtekinthető. 1983 óta a világörökség része. Én még nem jártam ott, egy hatalmas termet képzeltem el, nos senki ne húzza a száját, ha a 12 frank kicsengetése után egy szobába léphet be, speckó papucskában. A karzatra felmenni nem lehet, a nagy értéket képviselő könyvek elegánsan el vannak zárva vitrinekbe, a többi pedig rácsos polcokon áll katonás sorban. Nagyon látványos és szép a földgömb ami közvetlenül az ajtóval szemben van. Szerencsém volt, mert belecsöppentem egy idegenvezetésbe. Kiderült, hogy az összes könyv nincs itt, azokat más országokban is őrzik.Az össz anyag több 100.000-re tehető. A legkiemeltebbek lezárt üveg tárolókban vannak. Megdöbbentett, hogy ezek a barátok milyen precíz és valami eszméletlen szép külalakkal dolgoztak. Gondoljunk csak bele, hogy lúdtoll, tinta ami aztán tud pacázni rendesen. Még egy apró csúszás, remegés sem látható az írásokban. Nem beszélve a gyér világításról, a gyertya fényéről. Szóval igen nagy tisztelettel nézegettem ezeket a becses könyveket. Az infó táblákon ott szerepelt, hogy mikor másolták, ki, és természetesen az iromány címe.  A legrégibb kézirat egy a római jogot tartalmazó könyv, ezt követi egy a karoling időkből származó írás, majd különböző szerződések, egy római végrendelet és még egy szexuális felvilágosító könyv is lapult az üveg táblák alatt. Továbbá egy asztalon van kifeszítve a kolostor és környezetének tervrajza, olyan precizitással elkészítve, hogy az teljesen lenyűgözött. Még laikusként is egyértelmű volt, hogy mi mit ábrázol. Az idegenvezető elmagyarázta, hogy a kolostor épület köré egy kisebb város épült ki, gazdasági létesítményekkel, iskolával, a nőnemű lényeknek külön háza volt, egy kisebb kórházzal, valamint gyógyszertárral. A szerzetesek 3 ágyas termekben aludtak. A főzéshez külön konyha volt és külön étkező terem ahol az imádságok is folytak. Nevetve mondta az idegenvezető, hogy tervrajzok esetében ha betelt az egyik oldal akkor fordítottak és a hátán folytatták a rajzot. Így az utókornak néha rendesen kellett vakarnia a fejét ha valamit élethűen akart visszaadni. Olykor a rajz átütött a lapon és ez okozhatott némi káoszt.
Összességében nagyon tetszett a könyvtár és maga a város is. A sétáló utca itt más svájci városokkal ellentétben hemzsegett a könyvesboltoktól. Vajon miért? A kolostor mellett van még néhány jelentősebb temploma amit egy séta során érdemes megtekinteni. Polgárházai is gyönyörűek, főleg a kiugró fedett erkélyesek melyeket gyönyörű domborművek díszítenek.

Zürich a sokszínű város

Nos miután kibicajoztam magam, a következő hétre városnézést terveztem. Lássunk csodát, mert hétfő és szép idő volt. Tőlünk Zürich vonattal 1 órányira van ami alatt csodálatos helyek mellett száguldottunk el, mint például Sargans, a Wallensee, melynek túloldalán ott tornyosultak a reggeli fellegekből kikandikáló churfirsteni csipkés sziklák, valamint a Züricherseet melyen számtalan nagy és kis hajó ringatózott. Aztán egy hosszú alagút után megérkeztünk a város központi pályaudvarára.

Az elegáns homlokzatú külső egy ultramodern hatalmas több szintes pályaudvart rejt magában.
Sétámat a Bahnhofstrassén kezdtem, majd miután beleuntam a jól ismert üzletmárkák nézegetésébe, felpattantam egy villamosra és kimentem a tó partjára.
A város engem egy kicsit Budapestre emlékeztetett, márpedig azért,mert úgy szét volt bizonyos helyeken bombázva-értsd. útfelbontás, felújítás- hogy nekem egyből a fővárosunk ugrott be. A villamosvezető is szorgalmasan mondogatta, hogy hol mi van lezárva.
A tó partján remek sétaút vezet, fás árnyas ligetekkel, jacht kikötőkkel és hajó állomásokkal szegélyezve.

Miután kigyönyörködtem magam a varázslatos panorámába, elindultam az óvárost felfedezni.

És itt most álljunk meg egy kicsit. Még nem tettem említést sem a kanton sem a város történelméről, szóval most bepótolnám.
Svájc kantonjai között Zürich nagyságban a hetedik helyen áll, míg népességét tekintve az első.
Itt él a legtöbb német, őket az olaszok követik. Az mellett, hogy fontos közlekedési csomópont, jelentős iparral is dicsekedhet.

A régiót 35 millió évvel ezelőtt tenger borította, aminek rengetek archeológiai és geológiai bizonyítékát tárták fel. A várostól nem messze még cölöpfaluk nyomaira is bukkantak. A római időkben a Baseltől Churig vezető északi főútvonal is keresztül haladt a városon.
A kora középkorban az egyházak befolyása alá került.  A Limat menti két gazdag egyházi alapítvány, a Grossmünster és a Frauenmünster köré csoportosultak a kézművesek, tavi hajósok és kereskedők házai. Ebben az időben a nemesség is szívesen időzött itt, mivel a Karoling birodalom egyik grófságának székhelye, olykor pedig a német-római császárság udvara is volt.

Grossmünster


A Gotthard út megnyitásának köszönhetően további gazdasági fellendülés indult meg a régióban. 1218-ban birodalmi városi rangot kapott. A vezetésben az egyházi és nemesi rendek mellett a kereskedők és a polgári réteg is fontos szerephez jutott.
A történelem során mindig is arra törekedtek, hogy jól profitáljanak - első sorban gazdaságilag - a körülöttük zajló eseményekből. A Habsburgok hímes tojásként bántak a várossal és igyekeztek jó kapcsolatot ápolni velük.
A XV. században a hatalmat a céhek vették át. A város fejlődött, azonban a parasztság elnyomása és kizsákmányolása  1489-re lázadáshoz vezetett. A feldühödött parasztság az akkori céh vezetőt lefejezte, ám a hatalmat nem tudták sokáig megtartani, a céhek ismét kezükbe vették az irányítást és tovább folytatták tartományaik kizsákmányolását. Ez a XIX. századi reformkorszakig tartott, akkor ugyan is a munkásság és a parasztság usteri összefogása révén kiharcolta magának  a részét a kanton
kormányzásában.

Érdekesség, hogy Zürich kanton lakosságának csak 46%-a született helyi.
Zürich ma Svájc vezető gazdasági hatalma ( bankok, biztosítok, textil- és gépipar), egyben a legnagyobb kulturális központja is. Vele csak Basel tudja felvenni a versenyt.
Itt van az ország legnagyobb egyeteme, és itt a legélénkebb az irodalmi és színházi élet. Néhány híresség is ezt a helyet választotta öregebb napjaira, hogy csak néhányat említsek, a svájci "unikum" Dieter Meyer a Yello egykori frontembere- született helyi- vagy a rock nagyi,( Tina Turner) aki a város szomszédságában éldegél milliárdos svájci férjével.

Nekem az összbenyomásom a városról, hogy tökéletesen ötvözi az újat a régivel, az óváros belesimul a köré épült modern világba. Percek alatt eljuthatunk a luxus üzleti negyedből a méltóságteljes Altstadtba, a szűk utcácskákban hemzsegnek a kerthelyiségek, teraszok, legyen az olasz, svájci, japán vagy török étterem, kávézó, mindegyiknek meg van a maga hangulata.

 Huldrych Zwingli zürichi reformátor szobra

 Limat, jobb oldalt a városháza épületével

A városháza, a rakparton sorakozó kereskedő házakkal

Balzersi bicajtúra

Ritka nagy mázlim volt ma, mert remek időben tudtam neki vágni az útnak. Ragyogó napsütés, laza szellő, ennél jobb idő nem is kell a bringázáshoz.
A célállomás pedig a liechtensteini Balzers község volt. Bár tavaly már jártam ott, de akkor nem néztem tüzetesen körül. Most bepótoltam.

Bad Ragazból a Rajna mentén vezető bringa sztrádán haladtam észak felé, ahol Sargans után egy hídon átkelve már az "operett" állam gyümölcsfás ligetében tekertem a falu irányába.

Balzers a Rajna völgyében, Liechtenstein államban fekszik, a svájci határ szomszédságában.
Innen indul a hágó út St. Luzisteigen keresztül Maienfeldbe. Önkormányzata két településből tevődik össze: Balzers és Mäls (ő a régebbi része).
Már kr. előtt 3000-ben lakott volt. Az első írásos említést 842-ben teszik róla. A település a 9.-12. században épült ki - akkora tehető a Gutenbergi vár építése is.

 Vár a szőlőskertekkel

 Kilátás a várból Sargans felé

St. Luzisteig és Balzers látképe

A Zürichi háborúban a falu nagy része leégett. 1795-ben pedig egy tűzvészben az északi rész 34 háza és a plébánia épülete vált a lángok martalékává.
A 2. Világháború óta fontos gazdasági település több mint 2900 álláshellyel.
Főbb látnivalói, Gutenberg vára és a plébánia templom.

Gutenberg vára
Mesés és misztikus egyszerre a 60 méter magasan - egy sziklatetőn - álló épület. Már a római idők előtt is lakott volt, a kora középkorban a helyén egy templom állhatott.
Az első írásos említést 1263-ban teszik róla Gutenberg vár néven. A 13. század közepétől a Frauenbergi szabad urak birtokolták, majd 1314-ben az osztrák hercegek kezébe került. Ezt kővetően közel 500 évig a Habsburgok tulajdona volt. 1824-ben Balzers önkormányzata megvásárolta, 30 évvel később pedig a Liechtensteini hercegnőnek, Franziskának adták el.

1905 és 1910 között a vaduzi építész Egon Rheinberger tervezte és építette ki a vár mai arculatát. Ezután több tulajdonos váltás is történt, majd 1979-ben Liechtenstein vette meg.
A vár május 1 és október 31. között szabadon látogatható.A várkápolna és a rózsakert azonban csak vasárnaponként van nyitva 10-től 19 óráig. Csak gyalogosan közelíthető meg.

A vár tövében kis patak csordogál, a parkjában remekül el lehet időzni, szórakoztatásunkról a helyi vadkacsák is gondoskodnak. Miután feltankoltam kajával és innivalóval magam, folytattam a falu felfedezését.

Gondoltam körbe kerekezem  a várat. Nos nem kellett sokat mennem, hogy egy újabb érdekességet találjak, ez pedig nem volt más, mint a  plébánia templom a temetővel.

Az újromán plébánia templom a hercegi építész, Gustav von Neumann tervei alapján épült 1909 és 1912 között, II. János Liechtensteini herceg uralkodásának 50. jubileumára. Ez olvasható a homlokzaton lévő mozaikon is. A két szélső mozaikon pedig Szent Nikolaus és Szent Martin láthatók. Az épület több renováláson is átesett az idők folyamán, sőt bővítették is, a hátsó részben egy kisebb koncertteremmel. A temető kápolna 1999-ben lett újjáépítve és Wolfgang Haas érsek szentelte fel. Továbbá 2002-ben a felső temetőrésszel lett kibővítve.

Minek után körbejártam a vár alatti részt, úgy döntöttem, hogy St. Luzisteigen át Maienfelden keresztül megyek vissza Bad Ragazba. Fél úton azonban rá kellett döbbennem, hogy ha holnap dolgozom, akkor ezt most talán hanyagolnom kéne, mert baró nagy izomlázam lesz.  A hágó nem egy könnyített szakasz, úgyhogy egy darabig feltekertem, aztán szépen visszagurultam. Közben azonban megnézhettem Svájc és Liechtenstein határkövét, amit a legenda szerint egy liechtensteini fickó idáig tudott elhozni. A vitát abban, hogy a két ország között hol legyen a határ, úgy oldották meg, hogy Liechtenstein legerősebb emberét megkérték, vigye el a határkövet addig ameddig bírja és akkor ott lesz a két ország határa. Hát eddig sikerült neki.:)

Szomszédolásom a törpe államban ezzel véget is ért, vettem egy kanyart és ismét a cseresznyés ligetben találtam magam.

Visszafelé tekerve, már Svájci oldalon volt szerencsém egy őzikével is találkozni. Megint egy kellemes és tartalmas napot tudhatok magam mögött.