2015. július 28., kedd

St. Gallen könyvtára ahova kalandozó őseink is eljutottak...

..no nem azért, hogy lecsüccsenjenek és olvasgassanak. De erről majd később még írok.
Következő célpontom nem volt más mint a kantonom székhelye. Jó egy órás vonatút volt, míg borongós, esőre hajló időben megérkeztem a pályaudvarára, aminek környéke jelenleg átépítés alatt áll és kisebb csatatéren kellett átverekednem magam.
A város maga igen egyszerű, áttekinthető, viszonylag hamar eljut az ember a szívébe, ahol a szűk utcákat gyönyörű homlokzatú házak szegélyezik.
A belvárosi séta után természetesen felkerestem a világhírű könyvtárat is, de ne rohanjunk ennyire, ismerkedjünk meg előbb a kanton és város történelmi múltjával.
A terület maga soha nem volt egységes, mert 3 nagy hűbérúr osztozott rajta. A főváros a St. Galleni apát fejedelemséghez tartozott, a Toggenburgi grófoké volt a Wiltől Churfirsteinig terjedő terület, míg a Werdenbergeké Sargans és környéke. Egyedül Appenzell lógott ki a sorból, aki csupán csak adminisztratív jelleggel tartozott a kantonba, pedig földrajzilag annak közepén fekszik.
St. Gallent a történelem során az egyházi befolyás és a hűbéri alárendeltség jellemezte.
Mindez a 19. század elejéig tartott, amikor is Napóleon égisze alatt kivívta az önállóságát, így Schwyz, Glarus és Zürich - akik a területéire fenték fogukat- hoppon maradtak.

A város a nevét Gallus, ír hittérítőről kapta, aki isz. 600 körül ezt a helyet választotta letelepedés céljából, mégpedig azért, mert kiesett a tranzit útvonalak forgalmából és nehezen megközelíthető volt, így a jámbor szerzetes nyugodtan tudott elmélkedni és a keresztényeket üldöző alemanok sem zaklatták.
Persze a földrajzi biztonságnak adódtak nehézségei. Az utak és a későbbi vasút kiépítése nagyon nagy költségekkel és nehézségekkel bírt. Mindezek ellenére a középkorban már fejlett várossá nőtte ki magát. Köszönhető ez a Bodeni tó közelségének amin keresztül élénk kereskedelmi kapcsolatot bonyolított le a sváb és osztrák területekkel. Textiliparának a szapora appenzelli parasztcsaládok szolgáltatták a munkaerőt. Lenvásznaik messze földön híresek voltak. A fejlett kereskedelemnek köszönhetően a 15. században meg tudták váltani függetlenségüket. A város virágzásának az 1929-es gazdasági világválság vetett véget. Elvesztették az orosz és más kelet- európai piacukat. Ezt a csapást a mai napig nem tudták kiheverni.
És akkor ezek után most tekintsük meg azt az épületet ami messze földön híressé tette a várost. Ez pedig nem más mint a Stiftskirche.
A kolostort 613-ban alapították. Othmar iskolát hozott itt létre ami idővel nagyon ismerté vált és rengeteg olyan embert vonzott ide akiket érdekelt a tudomány és művészet. Másik nagy mágnese a könyvtára volt, ahol angolszász és ír szerzetesek naphosszat szorgosan másolták a kéziratokat. I. Adorján pápa énekeseket küldött ide, hogy elterjesszék a gregorián zenét.
924 és 933 között őseink harci népe idáig is eljutott, az ismert fohász e kolostor falai között is elhangzott: " De saggitis Hungarorum libera nos, Domine. "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket." Ekehard 11. századbeli krónikája szerint azonban nem voltunk olyan gáz mint aminek előadtak minket. Őseink emberségesebbek voltak hírüknél, kedélyesen mulatoztak a kiürült kolostorban. Viszont miattunk a könyveket Reichenauba menekítették.
A középkori kolostor eredeti arculatából mára már kevés maradt. A környező épületek és maga a székesegyház is barokk stílusban épült 1755 és 1769 között Peter Thurn és Michael Beer tervei alapján.



Svájc legöregebb, és a világ legjelentősebb kolostorkönyvtára belépti díj ellenében megtekinthető. 1983 óta a világörökség része. Én még nem jártam ott, egy hatalmas termet képzeltem el, nos senki ne húzza a száját, ha a 12 frank kicsengetése után egy szobába léphet be, speckó papucskában. A karzatra felmenni nem lehet, a nagy értéket képviselő könyvek elegánsan el vannak zárva vitrinekbe, a többi pedig rácsos polcokon áll katonás sorban. Nagyon látványos és szép a földgömb ami közvetlenül az ajtóval szemben van. Szerencsém volt, mert belecsöppentem egy idegenvezetésbe. Kiderült, hogy az összes könyv nincs itt, azokat más országokban is őrzik.Az össz anyag több 100.000-re tehető. A legkiemeltebbek lezárt üveg tárolókban vannak. Megdöbbentett, hogy ezek a barátok milyen precíz és valami eszméletlen szép külalakkal dolgoztak. Gondoljunk csak bele, hogy lúdtoll, tinta ami aztán tud pacázni rendesen. Még egy apró csúszás, remegés sem látható az írásokban. Nem beszélve a gyér világításról, a gyertya fényéről. Szóval igen nagy tisztelettel nézegettem ezeket a becses könyveket. Az infó táblákon ott szerepelt, hogy mikor másolták, ki, és természetesen az iromány címe.  A legrégibb kézirat egy a római jogot tartalmazó könyv, ezt követi egy a karoling időkből származó írás, majd különböző szerződések, egy római végrendelet és még egy szexuális felvilágosító könyv is lapult az üveg táblák alatt. Továbbá egy asztalon van kifeszítve a kolostor és környezetének tervrajza, olyan precizitással elkészítve, hogy az teljesen lenyűgözött. Még laikusként is egyértelmű volt, hogy mi mit ábrázol. Az idegenvezető elmagyarázta, hogy a kolostor épület köré egy kisebb város épült ki, gazdasági létesítményekkel, iskolával, a nőnemű lényeknek külön háza volt, egy kisebb kórházzal, valamint gyógyszertárral. A szerzetesek 3 ágyas termekben aludtak. A főzéshez külön konyha volt és külön étkező terem ahol az imádságok is folytak. Nevetve mondta az idegenvezető, hogy tervrajzok esetében ha betelt az egyik oldal akkor fordítottak és a hátán folytatták a rajzot. Így az utókornak néha rendesen kellett vakarnia a fejét ha valamit élethűen akart visszaadni. Olykor a rajz átütött a lapon és ez okozhatott némi káoszt.
Összességében nagyon tetszett a könyvtár és maga a város is. A sétáló utca itt más svájci városokkal ellentétben hemzsegett a könyvesboltoktól. Vajon miért? A kolostor mellett van még néhány jelentősebb temploma amit egy séta során érdemes megtekinteni. Polgárházai is gyönyörűek, főleg a kiugró fedett erkélyesek melyeket gyönyörű domborművek díszítenek.