Ritka nagy mázlim volt ma, mert remek időben tudtam neki vágni az útnak. Ragyogó napsütés, laza szellő, ennél jobb idő nem is kell a bringázáshoz.
A célállomás pedig a liechtensteini Balzers község volt. Bár tavaly már jártam ott, de akkor nem néztem tüzetesen körül. Most bepótoltam.
Bad Ragazból a Rajna mentén vezető bringa sztrádán haladtam észak felé, ahol Sargans után egy hídon átkelve már az "operett" állam gyümölcsfás ligetében tekertem a falu irányába.
Balzers a Rajna völgyében, Liechtenstein államban fekszik, a svájci határ szomszédságában.
Innen indul a hágó út St. Luzisteigen keresztül Maienfeldbe. Önkormányzata két településből tevődik össze: Balzers és Mäls (ő a régebbi része).
Már kr. előtt 3000-ben lakott volt. Az első írásos említést 842-ben teszik róla. A település a 9.-12. században épült ki - akkora tehető a Gutenbergi vár építése is.
Vár a szőlőskertekkel
Kilátás a várból Sargans felé
St. Luzisteig és Balzers látképe
A Zürichi háborúban a falu nagy része leégett. 1795-ben pedig egy tűzvészben az északi rész 34 háza és a plébánia épülete vált a lángok martalékává.
A 2. Világháború óta fontos gazdasági település több mint 2900 álláshellyel.
Főbb látnivalói, Gutenberg vára és a plébánia templom.
Gutenberg vára
Mesés és misztikus egyszerre a 60 méter magasan - egy sziklatetőn - álló épület. Már a római idők előtt is lakott volt, a kora középkorban a helyén egy templom állhatott.
Az első írásos említést 1263-ban teszik róla Gutenberg vár néven. A 13. század közepétől a Frauenbergi szabad urak birtokolták, majd 1314-ben az osztrák hercegek kezébe került. Ezt kővetően közel 500 évig a Habsburgok tulajdona volt. 1824-ben Balzers önkormányzata megvásárolta, 30 évvel később pedig a Liechtensteini hercegnőnek, Franziskának adták el.
1905 és 1910 között a vaduzi építész Egon Rheinberger tervezte és építette ki a vár mai arculatát. Ezután több tulajdonos váltás is történt, majd 1979-ben Liechtenstein vette meg.
A vár május 1 és október 31. között szabadon látogatható.A várkápolna és a rózsakert azonban csak vasárnaponként van nyitva 10-től 19 óráig. Csak gyalogosan közelíthető meg.
A vár tövében kis patak csordogál, a parkjában remekül el lehet időzni, szórakoztatásunkról a helyi vadkacsák is gondoskodnak. Miután feltankoltam kajával és innivalóval magam, folytattam a falu felfedezését.
A célállomás pedig a liechtensteini Balzers község volt. Bár tavaly már jártam ott, de akkor nem néztem tüzetesen körül. Most bepótoltam.
Bad Ragazból a Rajna mentén vezető bringa sztrádán haladtam észak felé, ahol Sargans után egy hídon átkelve már az "operett" állam gyümölcsfás ligetében tekertem a falu irányába.
Balzers a Rajna völgyében, Liechtenstein államban fekszik, a svájci határ szomszédságában.
Innen indul a hágó út St. Luzisteigen keresztül Maienfeldbe. Önkormányzata két településből tevődik össze: Balzers és Mäls (ő a régebbi része).
Már kr. előtt 3000-ben lakott volt. Az első írásos említést 842-ben teszik róla. A település a 9.-12. században épült ki - akkora tehető a Gutenbergi vár építése is.
A Zürichi háborúban a falu nagy része leégett. 1795-ben pedig egy tűzvészben az északi rész 34 háza és a plébánia épülete vált a lángok martalékává.
A 2. Világháború óta fontos gazdasági település több mint 2900 álláshellyel.
Főbb látnivalói, Gutenberg vára és a plébánia templom.
Mesés és misztikus egyszerre a 60 méter magasan - egy sziklatetőn - álló épület. Már a római idők előtt is lakott volt, a kora középkorban a helyén egy templom állhatott.
Az első írásos említést 1263-ban teszik róla Gutenberg vár néven. A 13. század közepétől a Frauenbergi szabad urak birtokolták, majd 1314-ben az osztrák hercegek kezébe került. Ezt kővetően közel 500 évig a Habsburgok tulajdona volt. 1824-ben Balzers önkormányzata megvásárolta, 30 évvel később pedig a Liechtensteini hercegnőnek, Franziskának adták el.
A vár május 1 és október 31. között szabadon látogatható.A várkápolna és a rózsakert azonban csak vasárnaponként van nyitva 10-től 19 óráig. Csak gyalogosan közelíthető meg.
Gondoltam körbe kerekezem a várat. Nos nem kellett sokat mennem, hogy egy újabb érdekességet találjak, ez pedig nem volt más, mint a plébánia templom a temetővel.
Az újromán plébánia templom a hercegi építész, Gustav von Neumann tervei alapján épült 1909 és 1912 között, II. János Liechtensteini herceg uralkodásának 50. jubileumára. Ez olvasható a homlokzaton lévő mozaikon is. A két szélső mozaikon pedig Szent Nikolaus és Szent Martin láthatók. Az épület több renováláson is átesett az idők folyamán, sőt bővítették is, a hátsó részben egy kisebb koncertteremmel. A temető kápolna 1999-ben lett újjáépítve és Wolfgang Haas érsek szentelte fel. Továbbá 2002-ben a felső temetőrésszel lett kibővítve.
Minek után körbejártam a vár alatti részt, úgy döntöttem, hogy St. Luzisteigen át Maienfelden keresztül megyek vissza Bad Ragazba. Fél úton azonban rá kellett döbbennem, hogy ha holnap dolgozom, akkor ezt most talán hanyagolnom kéne, mert baró nagy izomlázam lesz. A hágó nem egy könnyített szakasz, úgyhogy egy darabig feltekertem, aztán szépen visszagurultam. Közben azonban megnézhettem Svájc és Liechtenstein határkövét, amit a legenda szerint egy liechtensteini fickó idáig tudott elhozni. A vitát abban, hogy a két ország között hol legyen a határ, úgy oldották meg, hogy Liechtenstein legerősebb emberét megkérték, vigye el a határkövet addig ameddig bírja és akkor ott lesz a két ország határa. Hát eddig sikerült neki.:)
Szomszédolásom a törpe államban ezzel véget is ért, vettem egy kanyart és ismét a cseresznyés ligetben találtam magam.
Visszafelé tekerve, már Svájci oldalon volt szerencsém egy őzikével is találkozni. Megint egy kellemes és tartalmas napot tudhatok magam mögött.
